A víz ásványi anyag tartalmáról
Akkor
most kell vagy nem? A desztillált víz, vagy esővíz ivásáról számos
forrás állítja, hogy egészségtelen, de ez olyasmi, mint a
koleszterin- vagy a sómítosz. Az esővíz nem egészségtelen csak -
egyesek szerint - pocsék az íze. Egy dolgot azonban biztosra vehetünk:
a magas ásványi anyag tartalmú palackozott ásványvizek
fogyasztása nem
egészséges.
A
desztillált (azaz ásványi anyagoktól teljesen mentes) vízről jelenleg az egyik
tábor azt állítja, hogy ivásra alkalmatlan, sőt káros az egészségre,
míg mások kúraszerűen isszák, de olyanok is akadnak, akik folyamatosan desztillált vizet isznak.
|
Fontos,
hogy ne tévesszük össze a desztillált vizet az ioncserélt
vízzel, mely nem desztillálással készül, és valóban nem való ivásra! Az
ioncserélt vizet ipari, valamint közlekedési eszközökben történő
felhasználásra készítik olyan módon, hogy a víz keménységét
meghatározó,
általában karbonát ionokat valamilyen sóra cserélik ki. Ebből a vízből
aztán nem rakódik ki a vízkő pl. az autók hűtőjében. |
A
desztillált és ásványi anyagoktól mentes vizek fogyasztásának
témájában pro és kontra írások egyaránt megjelennek. Számos forrást végigolvasva arra
jutottam, hogy a kérdés nem igazán tisztázott még, de sokkal több
érv
szól amellett, hogy a desztillált víz iható, sőt egészséges. Valahogy
az az érzésem alakult, ki, hogy a desztvíz-ivás ellenzése
inkább az ásványvíz-ipart hivatott megvédeni. Érthető, hiszen az
ivóvíz minőségének romlásával egyidőben exponenciálisan nő a
világon a palackozott
ásványvizek fogyasztása.
Hazánkban
még határérték is létezik az oldott ásványi anyagok mennyiségére
vonatkozóan. Csak az számít ásványvíznek, mely legalább 500
mg-ot tartalmaz literenként. (Az ásványvizek közül ezért ki is
lóg a sorból
a magyar Veritas Gold
márkanevű ásványvíz,
mely csupán 428 mg/l-es mutatóval rendelkezik, ennek ellenére évek óta
sorozatban nyeri a díjakat. Kiváló hazai víz.) Hivatalosan pedig
egyáltalán nem számít
nálunk ivóvíznek az a víz, melyben 50 mg/l-nél alacsonyabb az oldott
ásványi anyagok mennyisége. A vizek
minimális ásványi anyag tartalmát egyébként a WHO ajánlása határozza
meg. Kérdéses viszont, hogy milyen alapon teszi ezt, hiszen
semmilyen független tudományos vizsgálat nem igazolja, hogy bármilyen
szükségünk lenne a vízben oldott ásványokra.
A
perui indiánok olyan gleccservizet isznak, melyben mindössze 1mg/l(!)
az ásványi anyag tartalom. Érdekes módon egyik, a desztillált víz
ivásnak tulajdonított tünetet sem produkálják. Az
ortodox zsidóknál pedig hagyományosan ivóvíznek csak az esővíz
számít, ami már a
földre esett
az a gójoké. Nem hallottam még a kóser előírásokat betartó
zsidóról, aki belehalt volna abba, hogy esővizet
ivott. Érdekes, és talán nem mellékes tény hogy az esővízben van a
legkevesebb deutérium! A csökkentett deutérium tartalmú, vagy deutérium
mentes víz rákbetegségre jótékony hatását már régebb óta ismerjük.
Az USA-ban közkedvelt és hazánkban is egyre terjedő, fordított
ozmózis elvén is szűrő víztisztító
berendezések egészen minimális szintre viszik le a víz ásványi anyag
tartalmát. (A deutériumtartalmat természetesen nem csökkentik.) Lehet ugyan kapni némelyikhez ásványokat pótló tablettát, de
ezt sokan nem használják.
Valószínűleg az áll legközelebb az igazsághoz, hogy "csak a
szerves kötésű ásványi anyagokat képes az emberi test hasznosítani és beépíteni.
Elsősorban az általunk elfogyasztott ételekből és csak kis részben
az ivóvízből jutunk hozzá a megfelelő ásványokhoz. Tehát az ásványi
anyag forrásunk elsősorban a növényi és állati eredetű táplálékok. A nagy mennyiségben
fogyasztott ásványvizekből a szervetlen ásványi anyagok nagy részét szervezetünk nem
tudja feldolgozni, így azok felesleges terhelést jelentenek, a testen belül lerakódva
többek között epekövet, vesekövet, fogkövet, érelmeszesedést és izületi
rugalmatlanságot okoznak." (Forrás: egeszseges-ivoviz.hu)
Ez sok mindent megmagyaráz, többek között azt is, hogy
miért maradnak életben a perui indiánok, és a kóser vizet ivó zsidók.
Előbb-utóbb csak ki fog majd derülni, hogy kinek van igaza, nekem a következő volt a tapasztalatom:
A családom és én úgy 7-8 évig ittuk az egyik közismert,
Budapesten palackozott ásványvizet, mert a csapvíz nem volt
megfelelő minőségű a
kerületünkben. (Ma sem az.) Aztán egyszer valaki felhívta a figyelmem, hogy nem lesz
az úgy jó, ha állandóan azt a bizonyos vizet isszuk, mert hogy túl
magas az oldott ásványi anyag tartalma. Áttértünk hát egy másik vízre,
melyben nagyságrenddel kevesebb volt az oldott anyag. Azon túl,
hogy az új vizet sokkal
finomabbnak éreztük, valami más is történt, amit csak később vettem
észre. Amíg a régi vizet ittam, folyton kapirgálnom kellett a fogkövet
az ínyem mellől. Az új vízre való áttérés után többé már nem volt
erre szükség.
Ott van még a golyva és a jódozott só kérdése.
A bükki források vize rendkívül finom és üdítő, de magas az oldott
anyag tartalmuk, főleg, ami a karbonátokat illeti. Ha
a víz ásványi anyag tartalma egészséges volna, nem lettek volna tele
régen a bükki forrásvizeket fogyasztó falvak golyvás asszonyokkal. A jódozott só elterjedésével
(azaz a pajzsmirigy stimulálásával) ez a probléma már a múlté, de
milyen különös, hogy az esővizet, gleccservizet fogyasztó népek körében
nincs szükség a pajzsmirigy pótlólagos "feljódozására".
Egyre
több tapasztalat támasztja alá tehát, hogy semmi szükségünk a vízben
oldott ásványok folyamatos fogyasztására, sőt! Az ásványvíz kötelező
ásványi anyag tartalma egy hatóságilag kikényszerített,
értelmetlen és homályos
rendeltetésű szabály.
Arra
jutottam, hogy egy kevéske ásványi anyag nem baj, ha van a vízben, de
a boltokban kapható ásványvizek jelentős hányadában túl sok van belőle. Vannak
kizárólag módjával, kúraszerűen fogyasztható,
kifejezett gyógyásványvizek, igen magas, akár 40000 mg/l
ásványi anyag tartalommal, de ezek inkább csak gyógyszertárban kaphatóak, másrészt figyelmeztetik is az embereket,
hogy ne alkalmazzák ezeket folyamatosan. Az általános élelmiszer kereskedelemben hozzáférhető 1300-1600 mg/l
oldott anyagot tartalmazó vizekre viszont semmi sincsen ráírva. Pedig
ezek tartós fogyasztása sem egészséges.
Nibiru
2008.08.07
Frissítve: 2009.11.18
|
|