Egészség - Káposztaleves diéta férfi módra

Barátaim oldalai

Káposztaleves diéta férfi módra
Egyhetes fogyókúra kínjai és tanulságai napról napra

  Egyáltalán nem vagyok kövér, a pocakom mérete pedig nem több, mint ami már úgyszólván rendes hozzátartozója egy korombéli férfinak. 190 cm-es magasságomhoz és vastag csontjaimhoz képest 95,5 kiló az pont annyi, hogy ruhában föl sem tűnik sokaknak. Engem mégis zavart a túlsúlyom, de nem a tükörre való tekintettel. A derekam körül megjelent, családi körben csak "hájikának" becézett elő-úszóöv megjelenése nem okozott számomra lelki traumát, és az sem, hogy a kisebbik lányom előszeretettel használja apa pocakját párnának. Ezeket a dolgokat a kor és az élet velejárójaként fogtam föl, nem akartam volna változtatni rajtuk. A derekam volt az, ami miatt úgy döntöttem végül, hogy megpróbálkozom egy diétával. Nem a rég elfeledett karcsúsága persze, hanem az, hogy egyre gyakrabban fájt.

  Alapvetően mindig sovány típus voltam, de a sok év alatt szépen lassan "föltornáztam" magam a mostani súlyomra úgy, hogy a nagyobb ünnepekkor rendszeresen hozzámnőtt 1 kiló. Nem csoda, hiszen ilyenkor A nagy zabálás c. filmből ismert mennyiségű és választékú felhozatalnak nehéz ellenállni. Én meg ugye abban a tudatban voltam egész életemben, hogy az elhízás veszélye engem távolról sem fenyeget. Ha pedig megpróbáltam néha visszafogni a kaján, annak az eredményessége lényegében a nullához konvergált. Ami egyszer rajtam volt, az bizony ragaszkodott is a gazdájához.

Azt is meg kell hogy említsem, hogy a feleségem nagyon jól főz, tulajdonképpen elkényeztet. Szeret új dolgokat kipróbálni, kísérletezik. Van egy szekrénynyi  szakácskönyve, meg valami lap is jár neki, és rendszeresen előbányászik belőlük valami finomságot a család megszokott ételei mellé. De nem csak főzni tud a párom, de jól is süt! Olyan sütikkel lep meg bennünket, hogy nagyon nehéz nekik ellenállni. A család is tudja, hogy mire képes, úgyhogy a múlt karácsonykor ő sütötte a süteményeket az anyósomnak is, így összesen 56(!) tepsi süteményt sütött. Mindezzel oda akartam kilyukadni, hogy sejtettem ugyan, hogy ha az embernek ilyen felesége van, nehéz lesz mellette diétázni, de azért belevágtam.

A mostanában eléggé elterjedt káposztaleves diéta egyik változatát próbáltam ki. Ez a belinkelt verziótól abban különbözik, hogy nincs a levesben paradicsom, viszont van benne egy kevéske rizs is. Ennél a verziónál bizonyos napokon sovány joghurtot is enged a kúra és vannak olyan napok, amikor tejet is lehet fogyasztani. Sőt egyik nap még egy banán is ehető. Az első húsos nap viszont nem marhahúst, hanem sovány csirkemellet ír. Ha valakit különösen érdekel ez a verzió, írjon, és felteszem a honlapomra!

Aki diétákkal akar kísérletezni, annak itt van belőlük egy lista. Lehet, hogy még én is megpróbálok párat. Ha igen, majd hírt adok az eredményről.

(A képen látható kislány Alaszkában nyert díjat ezzel a káposztával. Forrás: Alaska.com. Egy-két diétára biztos elég lenne.)

Start: 95,7 Kg

A nap azzal kezdődött, hogy a családom megette a jó kis reggelijét, én meg egy sovány joghurtot. Később egész nap csak káposztalevest és gyümölcsöt volt szabad ennem. Jött is az első kísértés: a feleségem burgundi csirkét csinált ebédre. Olyan illata volt, hogy nagyon nagy önuralom kellett hozzá, hogy helyette káposztalevest egyek. Ráadásul volt még a szombaton sütött fahéjas tekercsből is, ami ott illatozott az asztalon. Miközben a káposztalevest kanalaztam, úgy éreztem magam, mint akit az inkvizíció kínoz egy sötét pincében.

Második nap: 94,7 kg

Ráálltam a mérlegre, és látom, hogy 1 azaz egy kilót fogytam. Mi a fene? Ez tényleg működik? És ráadásul ilyen hamar? Vagy csak vízveszteség? Inkább az utóbbi.

Reggel egy kis pohár tejecske, aztán egész nap káposztaleves, meg zöldségek. Délelőtt egész jól bírtam. Aztán ahogy délben kötelességszerűen enni kezdtem a levest, egyre éhesebb lettem. Evés közben jön meg az étvágy - mondják - de ez azért már túlzás!!! Éhesebb lettem a fránya levestől, mint amikor nekiláttam enni. Csak akkor éheztem meg, amikor elkezdtem enni, és minél többet ettem, annál éhesebb voltam. Szörnyű! Répát rágicsáltam utána, majd jó sok vízzel próbáltam kitölteni a gyomromban tátongó űrt. Ez a taktika azonban csak egy nagyon rövid ideig vált be ez, úgyhogy kénytelen voltam még levest enni. Este a fiam az én diétás káposztalevesemnek állt neki, azzal a különbséggel, hogy beleaprított 2 szál virslit is. Csak néztem, és arra gondoltam, hogy de jó volna bekapni akár csak egyetlen apró szeletkét is belőle.

Harmadik nap: 94.7 kg.

Grammra ugyanott tartok, ahol tegnap. (Pedig már WC-n is voltam.) Hát ezért senyvedtem eddig? Most akkor használ ez a diéta vagy sem? 

Egész nap csak almát és répát ettem, meg káposztalevest. Hazaérve a konyhapulton a gyerekek másnapi uzsonnájának sütött három rántott csirkecombot találtam, aminek az illata csábítóbb volt, mint valaha. Az életkedvem kezdett elmúlni. Eszembe jutott a Belga egyik száma, a Hús:

 "Hús, hús, hús. Egyél húst! A zöldségektől leszel olyan mélabús..."

Bár ez a nóta inkább kifigurázza a húsevőket, most mégis úgy éreztem, hogy valóban mélabús vagyok. ÉS ÉHES!!! Mélabúsan hát, de annál elszántabban vettem ki a hűtőből a káposztalevest, és azon mód, hidegen nekiálltam. Ettől aztán ahogy azt már vártam is, még éhesebb lettem. Erre ettem még egy keveset belőle, igyekeztem a sűrűjéből meríteni, hogy legalább ne halljam a gyomrom korgását.

Állítom, hogy könnyebb volt annak idején leszokni a dohányzásról! Megállapítom, hogy az alvásban az a jó, hogy akkor az ember nem érzi, hogy éhes.

Negyedik nap: 93.7 kg.

Hmm. Hát mégis lehet ebben valami.

Reggeli gyanánt bekaptam egy banánt, és (hogy ne legyen belőle vers) egy pohár sovány tejet. Végre nem kellett kimérni, hanem egy rendes pohár tejet ihattam. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy a mai napra azt írja a kúra, hogy "annyi vizet ihatok, amennyit csak akarok". Nem mintha eddig visszafogtam volna magam. Erről azonban egy néhány évvel ezelőtti mókás fogyókúra étrend jutott az eszembe, melyben egyik nap vacsorára pl. "egy teljes rúd ropi" volt a menü.

Otthon meggyes pite került az asztalra, és egész vacsora közben ott borzolta a kedélyemet. Rájöttem viszont, hogy ennyi idő elteltével a szénhidrátot, ezen belül az édességet jobban kívánom, mint a húst.

Ötödik nap: 94.8 kg!

Mi a fene? Ez jojózik! Az ötödik napnál tartok, és mindössze 900 g-ot fogytam volna? Nem ezt ígértétek! Nevetséges. Kezdek kételkedni ebben az egészben.

Ma már ehetek húst. Pár napja még úgy hittem, hogy ezt a napot húsos reggelivel fogom kezdeni, de ma reggel pusztán konstatáltam, hogy jó az illata, de délig nem nyúltam hozzá. Akkor is csak úgy viszonyultam hozzá, mint Edmund Hillary az Everest-hez. Azért ettem meg, mert ott volt. Ha nem lett volna ma hús, azt is simán kibírtam volna. Érdekes, hogy ma már egy pillanatig sem voltam éhes, és úgy érzem, hogy ez nem a húsnak köszönhető. Bár a káposztalevesből sem ettem annyit, mert a paradicsommal elfogyasztott hústól - kivételesen - jóllaktam.

Hatodik nap: 93.7 kg.

Tényleg jojózik. Érdekes hogy mindig hét tizedre végződik a súlyom, kivéve a tegnapot. Furcsa, hogy megint pontosan ugyanannyi vagyok, mint tegnapelőtt.

Ma is lehetett husit enni, bár ma borjúhús volt az előírás a tegnapi sovány csirkemell után. Natúr ettem, csak egy kicsit sóztam meg.

Hetedik (utolsó) nap: 93.4 kg.

Kemény 30 deka fogyás egy nap alatt! Hát nem semmi! Úgy látszik lustul a jojó.
Ma újra csak zöldségeket ehettem, meg gyümölcsöt, de abszolút nem esett nehezemre. Rájöttem, hogy a paradicsomot szeretem, és a hagymát is. Ha ezeket eszem a leveshez, egész jól érzem magam. A hagymával csak a közösségi élet miatt kell csínján bánnom, de ma már szombat van, a család meg kénytelen lesz kibírni.

Vége: 93 kg.

Ez egy hét alatt annyi, mint 2.7 Kg fogyás. Hát nem sok. Ahhoz képest, hogy mindent pontosan és szigorúan végigszendvedtem, és a leírtak szerint elvileg 5-9 kg-ot kellene fogynia tőle az embernek egy hét alatt, nem egy nagy durranás. Működik, de nem olyan mértékben, mint azt leírták. Vagy én nem vagyok eléggé túlsúlyos hozzá. Ha 140 kiló lettem volna, biztosan több jött volna le. Elvileg csinálhatnám tovább is, mert nem volt a fogyás mértéke akkora. A hús a végére már nem, de a sajtok nagyon hiányoztak. Meg a rendes ízesített tea, cukorral. Meg néha egy kis süti. ;-) Ezeken kívül a sültkrumplit kívántam, de azt szörnyen. Szerencsére csak püré formájában fordult elő ezen a héten, úgyhogy legalább ez a kísértés elmaradt.

Ma döbbentem rá, hogy érdekes módon a kenyér nem hiányzott. Pedig imádom a finom kenyeret, lásd A boglári kenyér titka c. írásomat. Feleségem lefagyasztotta az előző vasárnap készített burgundi csirke egy részét, hogy meg tudjam kóstolni. Az lesz az ebéd. Már alig várom.

Arra is rájöttem a héten, hogy hosszabb ideig is el tudnám hagyni a húst. Ha nem ehetnék mást, csak főtt kukoricát, és sült burgonyát, simán ellennék. Csak az a baj, hogy a fogyókúrás receptek mindegyike tiltja ezeket, és minden olyan növényt (bab, borsó, stb) amitől jó lehetne lakni, és amit szeretek. Persze - mondja a feleségem - a disznót is kukoricával hízlalják. Szerintem ez nem igaz, kukoricát csak azért adnak a sertéseknek (és a borjaknak) hogy finomabb legyen a húsuk. Ettől függetlenül azonban a kukorica nem szokott a diétás étlapokon szerepelni, aminek az a nyilvánvaló oka, hogy ideológia ide vagy oda, bizony hízlal.

Megjegyzések:

A zöldségevés nálam eleinte kimerült a sárgarépák rágicsálásában. Később a paradicsom mellé felfedeztem, hogy jól esik lila hagymát enni. Az is zöldség, gondoltam. Egyébként meg végig az a klasszikus kérdés motoszkált a fejemben, hogy akkor most a paradicsom az zöldség, vagy gyümölcs? Bár lexikális szinten nyilvánvalóan ismerem a választ, de akkor is érdekes lenne megtudni, hogy az aki a diétát kitalálta, vajon hová sorolja a paradicsomot.

Gyümölcsnek főleg almát ettem, helyettesítőként 100%-os gyümölcsleveket ittam.

A káposztaleves diétáról azt írják többek közt, hogy az izomtömeg csökkenése, és a szervezet vízmennyiségének a csökkenése okozza főleg a fogyást. Ami a vízvesztést illeti , egyetértek. Szerintem az volt az a 0.7 kg, amit később "visszahíztam". A káposztaleves diéta  ugyanis majdnem só nélküli, ha pedig a sót száműzzük az étrendünkből, a szervezet vízháztartása is értelemszerűen megváltozik. Azonban ha az izomtömeg jelentősebb csökkenése is a diéta velejárója lenne, azt elég hamar észrevennék az emberek. Márpedig vannak akik rengeteget fogytak ezzel a módszerrel, ráadásul ezt alkalmazzák a kórházakban is, amikor valakit gyorsan le kell fogyasztani műtét előtt, ahol nyilvánvalóan nem lehet cél az izomtömeg sorvasztása.

Mindazonáltal nem vagyok szakértője a témának, írásomat is mindössze érdekességnek szántam. Lényeg tehát, hogy még mielőtt belekezdünk egy fogyókúrába, nézzünk utána, hogy miről is van szó pontosan, és úgy döntsük el, hogy akarjuk-e vagy sem.

Értékelés:

Egy hét elteltével a súlyom 93.7 kg-on állapodott meg, és ez egy hónap múlva sem változott. Tartósan tehát ezzel a diétával egy hét alatt 2 kg-ot sikerült leadnom. Néhány hét elteltével már nem is láttam olyan szörnyűnek a diétával töltött hetet, leszámítva a családom tagjai által az asztalon felejtett finomságok kísértését, ami tartósan negatív  élményként vésődött be.

Megjegyzem még, hogy ez a diéta annak ellenére működik, hogy én a foglalkozásomból adódóan a nap nagyobbik részét a hátsó felemen ülve töltöm. Az említett héten egyszer voltam úszni, és egyszer fallabdázni, de ezek semmiben nem befolyásolták másnap reggel a mérleg kijelzőjét.