Pillanatok
Minden keresővel előfordulnak revelációs, vagy szatori élmények.
Ezen az oldalon azokról a pillanatokról írok majd, melyek
meghatározóak voltak a számomra, és amikor megtörténtek, arra
vágytam, hogy bárcsak mindenki átélte volna velem őket. Az oldal
egyelőre csak néhány írást tartalmaz, nem tudom mikor fogom
folytatni. Az is lehet, hogy később megszüntetem és az igazságkereső
oldalam része lesz minden ami itt helyet kapott.
A fehér ember egyik tévedése
Erdélyben "a patakvölgyben"
történt meg velem
Egy nyári reggelen kiültem
egy kőre és csak úgy voltam. Nem akartam semmi egyebet, csak a
létezést észlelni, meditálni egy kicsit. Egy ilyen helyen a látvány és a
hangok általában nem szoktak zavarni, de akkor és ott annyira eleven volt
minden, hogy szinte éreztem, hogy a természet mondani akar valamit. A
zsurló leveleinek végén összegyűltek a harmatcseppek, s a növény, ha
hunyorogva néztem, egy szivárvány-izzókkal feldíszített karácsonyfa képét mutatta. Színes
pillangók röpködtek mindenfelé nektár után kutatva, egy légy rászállt a
cipőmre, hogy a reggeli nap melegéből merítsen erőt, egy karolópók pedig épp
eltűnt egy levél alatt.
Ahogy ott ültem a kövön, és járt a szemem a Föld eme apró, de hersegő darabkáján, egyszer csak megértettem
a nyugati ember rengeteg tévhiteinek egyikét. Az Ószövetség szerint a
világot Isten
odaadta az embernek, azzal a jelszóval, hogy benne minden teremtmény őt
szolgálja. Az ember ezt úgy értelmezte, hogy a világot kénye
kedve szerint átalakíthatja, feldúlhatja, elvégre a világ csakis ő érte
van. A nyugati kultúra anyagiassága, és pusztításra való hajlama, mely
aztán mint egy rákos burjánzás, úgy terjedt el világszerte, mind
ebből az egyetlen tételből ered.
A világ és a benne élő lények valóban azért vannak, hogy szolgáljanak
bennünket, de nem abban az értelemben, ahogyan azt a fehér ember
társadalma és az
általa megfertőzött közösségek gondolják. A világ egy tökéletes
rendszer, mely azért van, hogy biztosítsa számunkra a spirituális
fejlődésünkhöz megfelelő környezetet, így szolgálva azt a célt,
amiért embernek születni egyáltalán érdemes. A parányoktól a
legnagyobbakig öntudatlanul bár, de minden élőlény a világ működéséért,
annak fenntartásán szorgoskodik. Ilyen értelemben valóban szolgálnak
bennünket, csak a szónak nem abban az értelmében, ahogyan azt az
Ószövetség szavait saját önző érdekében kiforgató ember gondolja. Az emberiség
csak akkor maradhat meg, ha jóváteszi azokat a bűnöket, melyeket a
teremtett világ ellen elkövetett. Mert aki nem tiszteli a természetet és az
életet, az nem tiszteli Istent, bármi légyen is a hite. Aki nem
tiszteli a természetet és az életet, az sosem érti meg, hogy mit jelent
az a mondat, hogy porból lettünk, s porrá leszünk. Ha pedig ez így marad,
ahogy most van, a Pokol, a Földre költözik. A saját poklunk.
***
Dugóban
Ülök egy forgalmi dugóban. Nem látom a dugót, mert a nap süt, a
mályvacserjék virágoznak, és a locsolókocsi által hátrahagyott
megnyugtató vizes-aszfalt szag eltereli a figyelmem. Enyém a pillanat. Hirtelen rájövök, hogy
élvezem a dugót! Körülnézve látom, hogy mások ezzel nem így
vannak. Az emberek nyúzottan,
rosszkedvűen és türelmetlenül ülnek az autóikban, kedvetlenül járnak
az utcán. A létezés csodája önmagában is végtelen boldogsággal tölthetné
el őket de ők ezt nem veszik észre. Reaktív elmék, Pavlov kutyái.
Alvajáró programozott gépek. Dudálnak. Zenét hallgatnak,
telefonálnak. Egy nő egyesben gurul, miközben sminkel.
Ránézek a kezemre. De jó, hogy van kezem! És milyen nagyszerű, hogy
én irányítom az ujjaimat! Nem tudom, hogy mit gondolnak rólam az
emberek, miközben ezt csinálom, de nem is érdekel. Az ő gondolataik,
nem az enyémek.
***
A mozi
A világban minden csak látszólagos - mondják a bölcsek. Egyszer hát
kipróbáltam, milyen úgy élni, járni-kelni, mintha egy háromdimenziós
virtuális valóságban, valamiféle interaktív térbeli moziban
léteznék. Nem gondoltam, hogy ennyire magával fog ragadni a dolog.
A szabadság olyan dimenziói nyíltak meg előttem, melyek soha addig.
A döntéseim látszólag súlytalanok maradtak, de ezzel együtt mintegy
érezni kezdtem azok kihatását a jövőre. Valahogy úgy, mint amikor a
filmben előre tudja az ember, hogy mi fog történni. A tudatos
létezés ezen szintje bárki által elsajátítható és nagyon izgalmas.
Fel lehet fogni játékként is, de a legjobb az egészben, hogy ez
valójában nem más, mint a meditáció egy formája. Olyan dolgok
bukkannak a felszínre amikor ezt a gyakorlatot folytatjuk, melyek
addig elkerülték a figyelmünket. Mivelhogy addig nem figyeltünk,
csak reagáltunk.
A moziban az ember figyel, az életben meg csak reagál. Ha az életet
úgy figyeli az ember, mint egy filmet, akkor alakítójává válik az
őt ért eseményeknek.
Próbáld ki: Élj úgy, mintha a világ egy 3D-s mozi lenne. Teljesen
más élmény!
***
Haiti
Arra gondoltam, hogy milyen furcsa, hogy egyes országokban az
emberek a mérhetetlen butaság és babonaság világában élnek, miközben
ott van számukra a paradicsom. Ott van például Haiti.
Aztán rögtön beugrott, hogy mi fehér emberek sem vagyunk ezzel
másképpen. Mi is a mérhetetlen butaság és babonaság állapotában
élünk, csak egy másik szinten. Nekünk is itt van a paradicsom, de
ugyanúgy vakok vagyunk annak meglátására.
Nekünk is ugyanúgy megvan a fizikai és szellemi szemetünk, csak mi
ügyesebbek vagyunk annak elrejtésében.
Az átlag fehér ember úgy hiszi, hogy
ami nem zavarja a kényes kis érzékszerveit, akkor az már nincs is.
Az átlag fehér ember azt hiszi, hogy bármi bűnt elkövethet, mert ha
kimagyarázza, meggyónja, vagy másra keni, akkor nincs következménye.
Semmivel sem vagyunk különbek a Haitiaktól.
***
A zuhany
Vízcseppek özöne áramlik az arcomba és folyik tova a testemen.
Simogatnak, csiklandoznak, zörgetik a kopasz fejemet. Milyen jó is kopasznak lenni! :) A víz elviszi az összes
gondolatomat, gondomat. Mind eltűnik a lefolyóban. Már nem tudom,
hogy a víz vagyok-e, vagy a bőröm.
*** Nyári pocsolya
Az élet gyönyörű. Látok, hallok, szagolok, érzem a lábammal a
langyos nyári pocsolyát.
Van lábam! Egészséges vagyok! Szeretem az életet!
|
|
