Nibiru honlapja - Mi az igazság az iszfaháni kódex körül?

Az iszfaháni kódex nem létezik! 2011.06.07

Barátaim oldalai

Mi az igazság az iszfaháni kódex körül?

Történelemhamisítás nemzetinek látszó módra
Egy mások figyelmére áhítózó "kutató" kitalációja

Már régebb óta zavar egy felettébb kártékony jelenség a magyar nyelv és a magyar fajta eredetének, őstörténelmének kutatását illetően. Gondolok itt a különböző elmélet- és bizonyítékgyártókra, akik csak hátráltatják az igazság megismerését. Nem elég, hogy a kisantant hazudozói, valamint a saját tudományosnak mondott belterjes akadémiánkon tevékenykedő idegenszívű pozícióbitorlók átírják és meghamisítják a történelmünket, de még a velünk látszólag egy oldalon állók is kiveszik a részüket a káoszcsinálásból. Az odáig még rendben is volna, amikor valaki az innen-onnan összeollózott tudását a saját elméleteivel egészíti ki, de amikor olyasmire hivatkozik bizonyítékként, ami nem létezik, azzal károkozását tekintve semmiben sem különbözik az egyébként már rég halott finnugrizmust még mindig állami fizetésért művelők és más, hivatalos történelemhamisítók ténykedésétől. Detre Csaba : Hun szavak, szövegek c. számtalan helyen idézett tanulmánya az egyik ilyen mű.

A geológus végzettségű és csillagászattal is foglalatoskodó Detre Csaba az egyébként kevesek által vitatott hun-magyar testvériséget, vagy azonosságot egy nem létező dokumentummal, az általa iszfaháni kódexnek nevezett könyvvel akarta alátámasztani a saját tanulmányában. Pechére azonban az iszfaháni kódex komolyabb berkekben is az érdeklődés tárgyává vált, így derült ki idővel, hogy szinte bizonyosan elmeszüleményről van szó, nyersen fogalmazva hazugság az egész. A hivatkozott írás sosem létezett, ehhez képest viszont Detre iszfaháni kódexre alapozott Hun szavak, szövegek c. soha nem megjelent könyvéből származó szövegeket mára már több mint 13 ezer(!) honlapon idézik, és még olyan mérvadó és nagy nevek is említik vagy hivatkoznak az iszfaháni kódexre, mint Kiszely István vagy Varga Csaba!

Az emberiség történetében mindig is zajlott és ma is folyik a történelemhamisítás, hiszen az úgynevezett győzteseknek igazolniuk kell magukat valahogy, a hatalomra törőknek meg kell az eszköz, mellyel a saját ambícióikat segítendő a világot butítják, és az ok, hogy a bűneik támogatásra leljenek a tömegek soraiban. Glatz Ferenc és az ő liberókommunista társaságának (Fodor István, Romsics Ignác, stb.) tevékenysége is ugyanezért világos indíttatású, bár nem értem, hogyan tűrheti meg egy ország a saját történelmét közpénzen hamisítókat, de ez megint más lapra tartozik. A hivatalos történelemhamisítók azonban
mivel kizárólag a bizonyíthatóan túlhaladott ortodox dogmák és egymás "eredményeinek" fényesítésével vannak elfoglalva, egy új jelenséget hívtak életre, az önjelöt kutatók táborát. Az, hogy létezik ez a tábor, nem baj, mert jól mutatja, hogy milyen sokaknak van elege a hivatalos történelemhamisításból, de azért néha már szinte feltűnő, hogy az ő melléfogásaik milyen jól jönnek időnként a "hivatalosoknak", amikor szakmai érveket nélkülözve akarják elhitelteleníteni a klikkjükhöz nem tartozók őstörténeti kutatásait, vagy úgy általában véve az őstörténeti vaskalapot és a finnugrizmus málladozó mundérját kell megvédeniük. Márpedig könnyű dolguk van, mert az emberek többsége még mindig nem ismeri a genetikai kutatások eredményét, mert azt a média elhallgatta, miközben egyesek a rájuk irányuló figyelem és a körülöttük kialakuló hűhó érdekében nem létező, vagy csak részben hiteles dokumentumokról, tárgyakról, írásokról értekeznek, nem ritkán pedig egymás hibás eszmefuttatásait idézgetik. Kis szerencsével idővel kiderül az igazság, de addig is túl nagy kárt okoznak ezek az elborult elmék.

Az alábbiakban Idézek Maleczki József leveléből az ő engedélyével, aki közvetlen közelről tapasztalhatta meg Detre Csaba mellébeszéléseit:

"Sajnos az a legvalószínűbb, hogy nincsen iszfaháni kódex, csak Detre Csaba képzeletében. Hogy az "iszfaháni kódex" szójegyzékét honnan vette az rejtély, de valószínű, hogy az egész koholmány csupán.

Évekkel ezelőtt Czakó Gáborral nagyon szerettük volna Detrét rávenni arra, hogy utazzunk vagy utaztassunk el valakit Iránba, és készítsünk vagy készíttessünk bizonyító erejű másolatokat a kódexről, de legalább a "hun-magyar" vonatkozású részeiről. Lett volna erre ember is, pénz is, csak Detre nem volt rá hajlandó. Hogy milyen mesékkel és hazudozással tért ki az egész kérdés tisztázása elől, annak részletezése meghaladja e levél kereteit, de egyetlen példát azért felidézek. Detre azt mondta, hogy az iráni örmények - az "iszfaháni kódex" ugyanis szerinte egy iráni örmény kolostorban van - nagyon bizalmatlanok, és nem engednének bennünket minden további nélkül a kódex közelébe, ezt tehát csak nagyon óvatosan lehetne előkészíteni, és bízzuk rá a dolgot. (Ő ugyanis örmény származású, és a maga terjesztette történet szerint járt is ott, sőt ő gyűjtötte ki a kódexekből a szójegyzék szavait). Ám az idő telt-múlt, Detre pedig nem készített elő semmit, Czakó pedig már égett a kíváncsiságtól, havonta meghívta Detrét magához Békásmegyerre, én is ott voltam általában, és közösen próbáltuk rábírni Detrét valamilyen előre vivő lépésre, vagy legalább valamilyen beváltható ígéretet kicsiholni belőle. Sikertelenül.

Aztán Czakó meghívta az egyik ilyen találkozóra Kelemen Andrást, az Antall kormány külügyi államtitkárát. Kelemen akkor azt mondta, hogy még most is vannak neki olyan iráni kapcsolatai, melyek segítségével simán a kódex közelébe kerülhetünk. Detre Kelemen jelenlétében nem ellenkezett, látszólag mindenbe beleegyezett, ám mikor Kelemen elment, azonnal azt kezdte el hajtogatni, hogy "ebből az ügyből hagyjuk ki a mocskos politikát", és természetesen őt is. Ha mi "ilyen eszközökkel" akarjuk a szójegyzéket dokumentálni, abban ő nem működik közre, és nem adja ki nekünk az iráni örmény egyházhoz meglevő kapcsolatait. A hazugság annyira nyilvánvaló volt, hogy többet én nem mentem el ezekre a találkozókra, Detrével nem voltam hajlandó többé még szóba állni sem, nemhogy egy asztalhoz ülni vele, de Czakó türelmes keresztény ember lévén még hosszú ideig kísérletezett azzal, hogy Detrét jobb belátásra bírja. Persze eredménytelenül. Mindazonáltal könnyen lehet, hogy az MTA akkor sem foglalkozna az üggyel, ha csakugyan lenne iszfaháni kódex."

Cui prodest?

Az ilyesfajta hamisítás nemigen volt jellemző hazánkban, ezért joggal tehetjük föl a kérdést, hogy kinek az érdeke a hamisítás? Hát azoknak, akiknek eddig is az volt az érdeke! Amennyiben Detre Csaba nem pusztán egy beteg népszerűséghajhász aki csalásra adta a fejét egy kis figyelemért, akkor a jövőben fennáll a lehetősége, hogy újabb és újabb Detre-félék bukkannak majd fel, hinteni a hamis információt. Ha ez megtörténik, akkor tudhatjuk majd, hogy megbízásból cselekszenek, céljuk pedig a valódi kutatási eredmények terén zavart kelteni, a tisztuló vízbe sáros követ dobni. Hogy az ún. "hivatalos" (hú, de utálom ezt a szót) történelem mesterei (Glatz, Fodor és társai) ezeket az eseteket kiragadva és pellengérre állítva képesek legyenek az Igazságot minél tovább rejtve tartani, elnyomni.

Eddig csak azt lehetett látni, hogy a "hivatalos tudomány" olyan, néha képtelen és izzadságszagú kérésekkel állt elő, hogy már csak a zombiknak nem tűnik fel. Legutóbb pl. a történelemtanárok őstörténetről szóló vitájának hirdetett, de igazából finnugrász gyűlésen, ahol szerencsétlenségükre egy archeogenetikával foglalkozó szakember is megszólalhatott, a végén olyan, szinte utasításszerű "ajánlást" hoztak, hogy "a tanárok törekedjenek a nép- és nyelvrokonság kategóriáinak markáns megkülönböztetésére". Ez persze egész egyszerűen röhejes, hiszen józan, racionális ésszel nézve nem lehetséges, hogy egy nép nyelvének eredete és genetikai térképe szöges ellentétben álljon egymással. Ez egyébként is tükrözi a finnugristák kettős mércés hozzáállását. Azt követelik, hogy válasszuk szét a genetikai és nyelvi rokonságot, amikor az őshazát keressük, ők viszont vindikálják maguknak a jogot az őshaza helyének megállapítására egy politikai alapokon, 1821-ben született nyelvészeti fikció alapján.

Ha már nem megy utasításokkal és elhallgatással, akkor mással is próbálkoznak. Ilyen pl. az, amikor egy immáron tarthatatlan hazugság helyett egy másikat erőszakolnak ránk teljes kizárólagossággal. Gondolok itt pl. a genetika tudománya által gyakorlatilag annullált finnugrizmusra, ami helyett azonnal akadt valaki, (Bíró András Zsolt) aki a törökös vonalat népszerűsítse ugyanolyan kizárólagossággal, és ugyanolyan erőszakos és a többi kutatást lefitymáló módon, mint ahogy azt a finnugristák tették a saját agyrémeikkel hosszú évtizedeken át. A törökös vonal viszont le van maradva, azaz nem rendelkezik saját, a nyelvekre vonatkozó elmélettel, mégsem támadják Bírót a "hivatalosok", sőt minden csapból ő folyik már. Mindennél nyilvánvalóbb, hogy azért nem támadják Bíró András Zsoltot a hivatalosok, hogy egy darabig még megállhasson a magyarok ún. "honfoglalásáról" szóló rozoga elméletük, azzal a régészeti leletekkel és genetikailag is bizonyítható elmélettel szemben, hogy a Kárpátok ölelésében a történelem előtti idők óta mindig is magyarul beszélő népek éltek, és a honfoglalásnak nevezett időszakot inkább hazatérésnek kéne nevezni. De egyszer úgyis minden kiderül, s bármi is az Igazság az őstörténelmet illetően, az biztos, hogy a finnugrizmus az utolsókat rúgja, akárhogy is erőlködnek. A finnek egyébként a genetikai és immun markerek átfogó vizsgálata után 2003-ban átírták a saját tankönyveiket: "Eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, rokonság nincs."

De térjünk vissza Detre Csabához. Valószínűsíthetően nem ő lesz az utolsó a sorban, aki megpróbál az Igazság útjába állni. De csak addig lesznek erre képesek, amíg még akad aki naivan bízva a fellépésükben meghallgassa őket, vagy teret ad az ambícióiknak pl. azzal, hogy előadást szervez nekik, vagy kirakja az írásaikat a honlapjára. Az őstörténet és nyelvészet iránt érdeklődőknek egy fajta egészséges bizalmatlansággal kell magukat felvértezni, ha nem akarnak a csalók szócsövévé válni. Nem elég tudni, hogy a finnugrizmus áltudományát művelők hogyan trükköznek, de észre kell venni az MTA-n kívüli kóros jelenségeket is, legyen az szervezett, vagy egyéni akció. A hivatásos történelemhamisítók ténykedésevel szemben jól állja a sarat Bakay Kornél, Varga Géza, Grandpierre Attila, Kiszely István, Varga Csaba, Tóth Imre, Pap Gábor és a többiek. Őket és a hozzájuk hasonlókat kell népszerűsíteni a Detre-féle önjelölteket - vagy megbízottakat - pedig időben észrevenni és elfelejteni, különben igen nehezen jutunk tovább a magyarságkutatás témakörében, tekintve, hogy a finnugristák - bármily nonszensz is, közel tíz évvel a genetikai vizsgálatok lezárása után is még mindig az állam csöcsén élhetnek, az anyagi forrásaik pedig kimeríthetetlenek.

Az internet korában a hamis információ - ha az szenzáció - sajnos gyorsabban terjed, mint az Igazság. Ameddig hagyjuk, hogy egyesek hamis információkat szórjanak az éterbe büntetlenül, vagy hogy kisajátítsák az őstörténeti kutatásokat, addig folyton a szerteszét szórt hamisított történelem eltakarításával lesznek elfoglalva az őstörténet, nyelvészet és a genetika igaz kutatói is.

Bármi szogálhat tanulságul, ami igaz

Amit ma történelemként ismerünk, annak nagyobb része aljas egyéni ambíciók múltbéli megnyilvánulásai különböző méretű hazugságok formájában. Hataloméhes, kapzsi, deviáns, vallásos arroganciában és felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő intrikus egyedek és gyűlöletben összeforrt közösségek elméinek torz tükre, ami ránk maradt. Mi pedig belenézünk és nem borzadunk el, mert azt hisszük rólunk szól, sőt néha még büszkék is vagyunk rá.

Közhely, hogy a történelem azért ismétli meg önmagát, mert nem vagyunk képesek tanulni belőle. De hogy is volna ez lehetséges? Hiszen a hamis történelemből akármennyire is igyekszünk, nem a megfelelő tanulságokat vonjuk le. És ez mindaddig így is marad, amíg nem vesszük észre az abszurditását annak, hogy egy olyan történelemből akarunk tanulni, amely érdekből íródott, és vajmi kevés köze van az igazsághoz.

Nibiru 2011.06.07