Nem gyászolom Trianont, még nem
Kedves Magyar Testvéreim!
Nem gyászolok. Nem gyászolom a Trianoni diktátum következményeit.
Nem gyászolom, mert számomra nem létezik ilyen diktátum.
Nem viselek fekete szalagot június 4-én.
Trianont azok gyászolják, akiknek az ország elveszett. Azok kötnek
fekete szalagot június 4-én, akiknek meg sem fordul fejében, hogy
lehet még másképpen is.
Az 1867-ben szinte paktumként köttetett kiegyezés idejétől
Magyarországnak nem létezett önálló pénzügyi, külügyi és hadügyi
minisztériuma. Az első Világháborúba Magyarország nem önként lépett,
hanem a degenerált osztrák császárság lökött minket golyófogónak a
hadszínterek húsdarálóiba. A Magyar Királyság - alattvalói szerepre
kárhoztatva - nem volt ebben az ügyben önálló döntési helyzetben. S
amikor e nemzet a veszélyt fantáziáló hatalmak által kellőképpen
kivéreztetett, végső vérgőzös tébolyukban az ártatlanra vetette
magát valamennyi jöttmenttel együtt. Szerteszaggatták a világégés
legártatlanabb elszenvedőjét, édes Hazánkat.
Nem gyászolok!
„Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk
reá!"
Mint ahogy az aradi 13-ak óta magyar ember sörrel nem koccint,
emlékezvén vértanúira, úgy a győztesnek hazudott hatalmak dögszagú
karmairól is emlékezni kell.
Aki Trianont gyászolja, megmásíthatatlannak fogadja el azt. Akiben
él egyetlen szikrája a nemzeti önbecsülésnek, az arról gondolkodik,
miként lehet rávenni joggal, vagy akár csellel a rablókat, hogy
beismerjék, elismerjék és visszaadják a rablott holmit, jószágot,
végül is Magyarország kétharmadát. Törvénytelenség nem szül jogot!
Trianon törvénytelen, s mint ilyen jogtalan. S mert Trianon
jogtalan, ezért semmis.
Akad-e hát e maradék gúnyhatárok között olyan derék, jóravaló
jogász, vagy akár többen is akik hajlandók és képesek a nemzet
érdekében a nemzetközi jogi-hadszíntéren ezt a csatát megvívni?
Minden magyar ember szívében ma is kitörölhetetlenül ott él a Szent
Korona országa. Ősi jussunk.
Ezért tehát kedves magyar testvéreim, nem gyászolom Trianont. Én nem
adtam fel, és nem, nem, soha nem adom fel, míg a nemzetközi
gyakorlat szerinti kilencvenkilenc éves elbirtoklás be nem
teljesedik. Tizenegy esztendő híja van még ennek! Csak tizenegy! Nem
több, de ez elegendő ahhoz, hogy megindulhasson a nagy per. A
világot megrengető. A per, ami igazságot szolgáltathat nekünk.
Minden magyarnak, élőnek, holtnak, és eljövendőnek.
Lehet mécsest, gyertyát gyújtani, szólaljanak meg a szégyen
időpontjában a harangok, gyúljanak akár tiltva is mindenütt őrtüzek
Magyarország természetes, ősi határai mentén, de nem gyászolok. Még
nem gyászolok! Még nem! Most nem! És azután sem! Mert ha ez a
tizenegy esztendő nem lesz elég arra, amit a Szent Korona tőlünk
elvár, akkor megérdemeljük a sorsunkat.
Budapest, 2008. június 3.
Lengyel Károly
lengyel-k@freemail.hu
|
|
