Magyar Szívvel - Kirándulások Nagy-Magyarországban

Barátaim oldalai

Kirándulások Nagy-Magyarországban

Trianonig Magyarország volt a világ egyik legszebb országa. Most annak a földnek, melyet őseink vigyáztak, s melyért vérüket ontották, a legcsodásabb részei más országok területén találhatók egy csapat tudatlan, ostoba és rossz szándékú politikusnak köszönhetően. 

Rákosiék óta a hazai oktatásban Trianon hazugságait változatlanul mint tanulságokat tanítják, ami a történelemhamisításon túl kimeríti a haza- és nemzetárulás fogalmát. Az igaz emberek hangját ritkán hallani a témával kapcsolatban, annál többet azokét, akik a nemzet jövőjét csak kádárista módon, vagy vaskos pénzkötegeken ülve tudják maguk elé képzelni.
 
Nem lehet a nemzet testének tagja az, aki a magyarságomat elvitatja, hiába szól a nyelvemen. A nemzet nem a nyelvében, hanem a szívében él! “Nyelvének pengése még korántsem dobogása a szívnek s a magyarul legékesebben szóló is még korántsem magyar.” - mondotta  egykoron gróf Széchenyi István.

A 2004.december 5-ét megelőző "NEM" kampány, és utána a szégyenletes népszavazás ezt tökéletesen alá is támasztja. A világon nincs még egy olyan nép, aki a saját véreit ilyen ocsmány módon megtagadja, főleg hogy ezt a szégyent a pénztelenségre való hivatkozással követte el a lakosság (mert nemzetet nem írhatok rájuk) ezen része. Tamási Áron örökbecsű szavai jutottak azonnal az eszembe:

2004 december 5 katasztrófájára azt mondta valaki, hogy az a jó benne, hogy legalább pontosan tudjuk, hogy hányan vagyunk. Hát igen. De ez akkor is letaglózó. Nem jó tudni, hogy a szívek lassan elfogynak a hazában. Alig több mint másfél millió magyar él ebben az országban, a többi az számító, szív nélküli konzumidióta, agymosott személyiség
és - mondjuk ki nyugodtan - hazánkban élő ellenség!

Mint csonkaországi szórványmagyar, arra buzdítok minden kedves igaz magyar honfitársamat, főleg azokat akik még nem jártak kint , hogy menjenek és látogassák meg testvéreinket a határokon túl. Aki veszi a fáradságot, olyan élménnyel gazdagodik, amit szavakkal igen nehéz leírni. Ne higgyük el, amit a média terjesztett 2004 december 5 után, hogy atrocitások érik az anyaországi magyarokat Erdélyben. Ez nem igaz, ezzel csak a hazai ellenség akarja magát bebiztosítani, hogy aki eddig nem érezte meg az élet igazi ízét odaát, az ezek után se tegye. A határon túl, ugyanis van élet. Ma még. Annak ellenére, hogy az anyaországi kormányok és a parlament folyamatosan adják a pofonokat a határon túliaknak, mint tették azt legutóbb 2005 szeptember 26-án is, amikor feltétel nélkül beszavazták Romániát az EU-ba. Hogy miért kellett az EU Romániáról szóló novemberi jelentése előtt, és mindenki mást megelőzve lefeküdni Romániának? És miért hagyta a Fidesz, hogy feles szavazással szavazzon az országgyűlés az eredetileg szándékolt 2/3-os helyett? Válaszok nincsenek. Orbán Viktor sem mondott igazat, miszerint ő azért szavazott igennel, mert az Erdélyi magyarok többségének most már mindegy, csak minél előbb EU tagok akarnak lenni. Vagy ha ő ezt így tudja, nem tudom kit kérdezett meg, de aki ezt súgta neki, az nem képviselte az ottaniakat, az biztos. Megalkuvókat, karrierpolitikusokat és saját-pecsenye sütögetőket nem nehéz találni sajnos a határon túli politikusok között sem, ez úgy látszik valami magyar sajátosság. Meg az is, hogy az ottaniak ugyanúgy megszavazzák őket. Hagyják magukat kábítani Narkó Béla és társai által.

Valamikor irredenta voltam, de aztán elbizonytalanodtam. Nem érdemeljük mi meg, hogy eggyé váljon az ország! Minek? Hogy majd a kettős állampolgárság kérdésében nemmel voksolók, Romániát pedig feltétel nélkül beszavazó, az ottani magyarokat "románozók" és azok porontyai játsszák az urakat az erdélyi és kárpátaljai testvéreink fölött?! Hogy majd az éppen aktuális hatalom döntse el megint, hogy mi a jó nekik? Nem! Erdélynek, de legalábbis Székelyföldnek önállóvá kell válnia! Külön országgá, ahol az ott élők végre maguk dönthetnek a sorsukról. A Felvidéknek, Vajdaságnak, Kárpátaljának is ki kell járnia a maga útját az önkormányzatig. Aztán talán egyszer majd belátják a népek, hogy a szeretet és a béke, összehozhatja újra azt ami összetartozik, Isten országában. Addig is amerre járok Nagy-Magyarországon, minden templom harangjába belevésem: VESSZEN TRIANON! És már nem azért mert irredenta vagyok, hanem mert hiszem, hogy Trianon égbekiáltó igazságtalanságainak megszüntetése, a diktátum újratárgyalása nélkül sosem lesz igazi béke a világnak ezen a tájékán.

Székelyföld, Erdély - Képes kedvcsináló (útinapló-szilánkok)

Egyelőre csak ez az egy összeállításom van, fogadjátok szeretettel. 2003-tól kezdődően
sok év nyaralásának képes anyaga van itt összevágva. Kedvcsinálónak szántam.
 

Nibiru