A hallgatás bűne
 Ami
július 4-én a Magyar Gárdával Budapesten
történt, jól mutatja, hogy a Bajnai-féle Gyurcsány-klón
kormány már a jogállamiság látszatát sem akarja
fenntartani, de ebben semmi meglepő nincs. Abban már inkább,
hogy az Ágh
Péter nevezetű fidelitas-os sertésarc a minap vette a
bátorságot,
hogy Iránt
piszkálja a
belpolitikája kapcsán, miközben három teljes napba tellett,
míg anyapártjának egyik tagja tessék-lássék állást foglalt a
Magyar
Gárdával
történtek miatt. Persze valahol érthető a hallgatás a Fidesz tagjainak
részéről, mert miután Orbán Viktor kifejtette még májusban, hogy
ő bizony pofonnal zavarná haza a gárdistákat,
furán venné ki magát, ha
a Fideszben túlzásba vinnék most a felháborodást. Az ártatlan
emberekkel szembeni brutális rendőri fellépés
miatti tiltakozás elmaradása azonban kényelmetlen volt
politikailag, ezért három nappal(!) az események után,
amikor már nyilván megkésett lenne tiltakozni, Balogh Zoltán
"kérdésfeltevéseit"
hallottuk, ami persze ebben a formában nem egyéb, mint politikailag
korrekt menekülés a párt
részéről, vagy még inkább Balogh Zoltán egyéni karriermanővere a párton
belül. Olyan "tiltakoztam is meg nem is". Ügyes.
Ha
a Magyar Gárdáról vagy a Jobbikról van szó, a Fidesz megszűnik
demokrata lenni és a médiájuk is a bűnös csend politikáját folytatja.
Ez a fajta viselkedés sokkal nagyobb baj számunkra, mint az
agonizáló
balliberális pártok eddig is antidemokratikus és jogellenes
magatartása, mert míg a bolsevista tempó elmúlik legkésőbb 2010
tavaszán, a Fidesz tarthatatlan, kettős mércés hozzáállása megmarad.
Véget ért a Lomnici korszak! - kiáltotta Sólyom László Baka András megszavazásakor.
Az új főbíróról azonban hamar kiderült, hogy talán nagyobb
cionkarrierista, mint Lomnici volt, amikor is Bárándy Péternek a Jobbik
feloszlatására tett javaslatával kapcsolatban nemhogy elhatárolódott
volna, de kilépve a tisztségére nézve kötelező politikai semlegesség kereteiből, Bárándy ötletének elvi lehetőségét taglalta nyilvánosan, törökországi(!) példára hivatkozva. Persze nem maradt el Vona Gábor válasza sem, de mert az ügyet jelenleg a baloldal tematizálja, nem volt sok választása, reagálnia kellett.
A Jobbik feloszlatására tett szándék egyébként nem meglepő, hiszen a
nemzeti irányultságú pártok, szervezetek elleni kötelező fellépés, akár
azok feloszlatása, a 2004-es titkos magyar-izraeli megállapodás
hatodik pontjaként már ismert volt. Az viszont új elem, és véleményem
szerint az Európai Unióban példátlan, hogy egy tagállam
legfelsőbb bíróságának elnöke politikailag foglal állást, ráadásul
úgy, hogy Törökország, azaz az iszlámizmus fölött borotvaélen
táncoló állam "demokráciáját" hozza föl mintának egy
ilyen súlyú
politikai kérdés megítélésekor. Kíváncsi vagyok ki lesz
legközelebb a követendő példa. Ahogy a dolgok folynak, talán
Zimbabwe.
A legfőbb gondot mégsem a Bárándy-Baka féle nyilatkozatokban látom,
hanem abban, hogy az állítólagosan jobboldali és állítólagosan a
demokratikus értékekre érzékeny párt, a következő választáson
győzelemre ítélt Fidesz most sem szólalt meg, ahogy nem volt
véleményük a július 4-i Magyar Gárda elleni rendőri agresszióval
kapcsolatban sem.
A hallgatás bűne mellett itt az elhallgatás (vagy elhallgattatás) bűne is megjelenik. Morvai Krisztina EU-parlamenti
felszólalása
volt ugyanis az egyetlen a témával kapcsolatos hazafias
megnyilvánulás, melyet hazánkra igen jellemző módon egyetlen
hírcsatorna sem tartott hírnek.
"Sehonnai, bitang ember, ki
hogy ha kell, szólni nem mer!" Az új rendszerváltás lehetetlenség egy
olyan párttal, mely az állásfoglalásoktól való tartózkodásával
bátorítja, sőt elősegíti hazánkban a posztkommunista elit demokráciával
szembeni ámokfutását.
A Fidesz hallgatása valójában együttműködés
a balliberálisokkal a Jobbik megszüntetése, korlátozása szándékában. Ki kell hogy mondjam: a Fidesz ilyen
értelemben a nemzeti oldal ellenségeként működik.
Ha a Fidesz nemzeti érzelmű tagjai - mert azért szép
számmal vannak közöttük
ilyenek is - nem kényszerítik ki a változást a pártban, 2010-ben a
jelenlegi Fideszt szavazza majd be az ország a Házba. Ebben az esetben
pedig biztosak lehetünk benne, hogy az áhított rendszerváltás
továbbra sem következik be Magyarországon. Ismét elmaradnak majd a
felelősségre
vonások, mint ahogy 1998-ban, ezzel együtt pedig az ország morális
válságának további tartós elhúzódására lehet számítani.
Lehet, hogy
ideiglenesen fellendül majd a gazdaság, látszólagos béke lesz az utcán,
talán a cigánybűnözést is megoldják valamilyen formában. De
várhatóan a
Fideszt is az In-Kal fogja őrizgetni, és szabadon jöhetnek majd az
izraeli betelepülők az országba. Azt pedig gondolom mondanom sem kell,
hogy a mai Fidesszel kormányon esélyünk sem lesz egy a történeti
magyar alkotmányosság rehabilitására, ami pedig elengedhetetlen
feltétele lenne a dolgok jobbra fordulásának.
A hajdan a nemzeti oldalt lelkesítő 2002-es Fideszről a balliberális
kormányzás alatti évek folyamán folyamatosan kopott a nemzeti máz, s
immáron láthatóvá lett annak belső lényege, a változatlanság. A Fidesz
"egy a zászló"-ja már régóta dögletesen bűzlik, de most már egyre több
ember számára válik világossá a rothadás oka. A párt irányító, hangadó
magja még mindig ezer szállal kötődik a destruktív liberalizmushoz,
jobb esetben pedig elvtelen, megélhetési pragmatikusokról van szó, akik
egyszerűen csak munkahelynek, a felemelkedés, vagy anyagi gyarapodás
egyik eszközének használják a pártot. Persze abban is biztos vagyok,
hogy a Fidesz jobb érzésű, nemzeti gondolkodású tagjainak, akiknek nem
kis részét részét a polgári körös mozgalomból szippantotta be a párt,
fáj, ami történik. Hogy ők mikor, és mit fognak lépni, az még kérdéses,
de ha semmit sem tesznek, akkor szellemi, nemzeti szempontból nem sok jót várhatunk a következő választási
ciklustól.
Nibiru
2009.07.21
|
|
