|
A GYŐZELEM NAPJA,
MÁJUS 9.
(Avagy mit is ünnepeltek tegnap este
Gyurcsányiék?)
A Duna-parti figyelemelterelő meeting vehemens „Fasiszták,
menjetek haza” kiabálói elgondolkodtattak. Mit is ünnepeltünk május
9-én? Mint évtizedek óta belénk verték, s most ismét: a fasizmus
feletti győzelem napját.
Kezdjük az elején.
1., A fasizmus feletti győzelem napja 1943 július 28. Előtte három
nappal tartóztatták le a fasizmus szellemi atyját, Benito
Mussolinit, s e napon oszlatta fel a Badoglio-kormány a fasiszta
pártot. Vagyis két évvel mellédübörögtünk. Arról nem is beszélve,
hogy a Dunába lövetés kitalálóinak (Kun Béláék) örökösei a Dunába
lőtt zsidók emlékművénél ünnepelték annak a rendszernek a bukását e
kicsiny kétéves késéssel, amely nem üldözte a zsidókat. Mert
Mussoliniék nem üldözték őket. Úgybiza!
2., Előkerültek a szükség esetén mindig kéznél levő nyilasok.
Nos, valóban voltak nyilasaink: de a hál' Isten rövid nyilas időszak
alatt ugyanúgy idegen hatalom által megszállt ország voltunk, mint
43/45-ben Mussolini Salói Köztársasága – s nota bene: s mint a sok
évtizedes szovjet megszállás alatt. E rövid nyilas időszak derék
nyilasai rögvest a Magyar Kommunista Pártot erősítették a
megszállóváltás után. Nem mellékes! Hasonló átöltözést nem róhatunk
fel Mussolini feketeingeseinek.
Csakhogy ismét baj van a dátumokkal: a magyarországi nyilasvilág
bizony 45 április elején véget ért. A mellédübörgés egy hónapnyi.
Csak úgy mellékesen: és ha nincs nyilas világ Magyarországon? Akkor
a kommunizmus veres csillagát zászlaját a Somme-ig vitték volna a
szovjetek egyvégtiben!
Dilemma a javából. Bár megérteti velünk a vereszászlósok esztelen
nyilasozásának alapindokát.
3., De nézzük ezt a május 9.-ét, a Győzelem Napját.
1945. május 3.-án Montgomery tábornagy Lüneburger Heidén lévő
főhadiszállásán von Friedeburg vezértengernagy vezetésével megjelent
a fegyverletételről tárgyalni kívánó német delegáció. Bukolikus
jelenet: a visszaemlékezők egyike szerint Monty épp borotválkozott,
lakókocsija ablakán kitekintve naivan megkérdezte segédtisztjétől:
„Kik ezek az emberek?” A fegyverletételi szándékot kinyilvánító
vezértengernagynak pedig csak ennyit mondott, nem éppen katonásan:
„Ezt 1939-ben kellett volna meggondolni...”
E tárgyalások végső folyományaként 1945. május 7.-én éjfél után 2
óra 41 perckor Reimsben az összes szövetséges hatalom képviselői
előtt a németek aláírták a feltétel nélküli kapitulációt. Ismétlem:
május 7.-én. Hajnalok hajnalán. Május 7-én.
Összes szövetségest írtam: a szovjetek képviseletére Sztálin Ivan
Szuszlaparov tábornokot jelölte ki. Ott is volt, alá is írta, aztán
eltűnt valahol Szibériában.
Mert Sztálinak ez nem volt elég. Május 9-ére Berlinbe rendelte a
német fél képviselőit, s egyedüli győztesként még egyszer
eljátszatta velük az aláírási komédiát.
Ebben az esetben javult a mérleg: már csupán 2 napot dübörögtünk
mellé.
Tehát összegezzünk:
A fasizmus feletti győzelem napja nem lehet, lásd az első pontot.
A nyilasok feletti győzelem se nagyon, lásd a második pontot.
A náci Németország feletti sem. Hát akkor ugyan mit ünnepeltünk
tegnap gyurcsányilag?
A SZTÁLINIZMUS GYŐZELMÉT.
2007. Pünkösd Havának 10. napján. Sárközy Csaba
|
|
