Publicisztika - Aminek változnia kell                                                                        2008.05.10

Banner és linkcsere

Aminek változnia kell
Néhány tétel az új rendszerváltáshoz

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)

Nyilvánosság mindenek felett

A leendő demokrácia egyik legfontosabb eleme a nyilvánosság lenne.
Biztosítani kell a közügyek és a döntési folyamatok korlátlan nyilvánosságát, és a közpénzek felhasználásának teljes körű átláthatóságát.

A parlamenti és bizottsági ülések, beleértve a kormány összes ülését mindig nyilvánosan zajlanának. Titkos ülés elrendelése csak a honvédelmet érintő ügyekben (katonai és nemzetbiztonsági témák) lenne lehetséges, melyeknek köre szigorúan szabályozásra kerül.
Az üléseken meghozott minden döntés kötelezően nyilvánosnak kell lennie, kivéve ha annak nyilvánossága széles közérdeket sért, vagy az ország katonai biztonságát veszélyezteti.

Az üzleti titok fogalmát nem szabad alkalmazni a közpénzek felhasználására kötött szerződések esetén. Ugyancsak nyilvánossá kell tenni az állam minden eddig titkosan kezelt nemzetközi gazdasági, külügyi szerződését, és azoknak záradékait is, kivéve azokat a részeket melynek nyilvánossága közvetlenül befolyásolná az ország katonai biztonságát.

Teljes nyilvánosságot az állami ügyekben! Az állam ne köthessen titkos üzleti, vagy magánjogi szerződéseket! Az állami szerződései minden részletükben nyilvánosak legyenek!

Az állami cégeknek és magának az államnak az összes jelenleg érvényes, határozatlan időre kötött üzleti szerződését nyilvánosságra kell hozni. Ha ezt a szerződő fél megtiltja, a szerződést semmisnek kell tekinteni, vagy újra kell tárgyalni, immáron teljesen nyilvánosan. Határozott idejű, teljesítés alatt lévő szerződésekre ez nem vonatkozna, de ne lehessen őket a továbbiakban titkos formában megújítani.

Nyilvánosságra kell hozni minden a múltban titkosított, az államot érintő titkosított iratot, bírósági periratot, és minden mást, ami az állam működését illeti, vagy amihez bármilyen közpénz köthető.

Az átmeneti időszakban a még létező pártok minden gyűlése, megbeszélése, más pártokkal történő egyeztetései stb. a teljes nyilvánosság előtt kell történjenek. A titkosságra törekvés minden formáját a büntetőjog eszközével kell lehetetlenné tenni. (Kötelező, törvény erejű etikai kódex.)

Vissza kell állítani a visszahívás intézményét

A hazai pártok közösen, teljes konszenzussal szavazták meg maguknak a szabad mandátumot a rendszerváltás után azonnal. Szabad mandátum esetében ugyanis a választók és a képviselő közötti jogi függőség a választás után megszűnik, azaz a képviselő semmilyen tekintetben nem kérhető számon, és nem is hívható vissza. Így uralkodhat az országban a pártok diktatúrája, hol puhább, hol keményebb formában. 

Azonnal be kell vezetni a kötött mandátumot!  Újra lehetővé kell tenni, hogy a választók bizonyos körülmények között megvonhassák a bizalmat bármelyik választott tisztségviselőtől. Ennek a részleteit ki kell dolgozni, de valami hasonló lehetne:

A képviselő visszahívását lehet kezdeményezni, amennyiben a feladatát bizonyítottan negligálja, vagy a részletesen kifejtendő etikai normákkal nem összeegyeztethetően cselekszik, és így a tisztségére méltatlanná válik. Visszahívást csak részletes indoklással lehet kezdeményezni, mely indoklás alapján aláírást lehet gyűjteni. Amennyiben a szavazókerületben élő választópolgárok 20%-a aláírja a visszahívási kérelmet, úgy időszaki választást kell kiírni. Ha az időszaki választás alkalmával mégis megerősítik a képviselőt a tisztségében, 2 éven belül nem indítható újabb kísérlet a visszahívásra, csak dupla annyi (40%) aláíró által kezdeményezve.

Egy képviselő mandátuma azonnal megszűnik, amennyiben a saját választókerületében a választópolgárok 50%-a + 1 szavazó aláírásával ezt kezdeményezi. Ez esetben a képviselő még ideiglenes jelleggel, az időszaki választásig sem gyakorolhatja tovább a feladatát.

A közérdeket sértő döntést hozó képviselőt azonnali eljárással meg lehessen fosztani a tisztségétől. Az államot pedig ne kötelezze egy általa a köz érdekét semmibe vevő, nyilvánvalóan rosszhiszeműen megkötött szerződés vagy meghozott határozat. Ilyen esetekre a jogászkodás lehetőségét törvénnyel kell kizárni.

Egy képviselő megválasztását úgy kell tekinteni, hogy az általa a kampányfüzetben leírtakat a választópolgárok többsége megszavazta. A képviselő azokban és csakis azokban a kérdésekben, amelyek mellett a választások során elkötelezte magát, nem változtathatna. Amennyiben mégis az ígéretével szemben szavazna az országgyűlésben, a képviselői jogállása automatikusan megszűnne.

Minden lényeges kérdésben ügydöntő népszavazás döntsön

Legyen tilos mindenféle kampányolás, vagy orientálás (média) a népszavazásban eldöntendő kérdésekről. Mindamellett, hogy az információhoz jutás teljes szabadságát kell garantálni a szavazók számára minden formában. Pl. az állami bevételek sorsának, és az állami tulajdonú cégek gazdálkodásának fillérre követhetőnek kell lenni bárki számára ugyanúgy, ahogy az állami feladatokról szóló (hivatalos és közérthető) statisztikákat is elérhetővé kell tenni. Amennyiben nem létezik kellő mennyiségű használható információ a népszavazásra bocsátandó kérdésről, akkor a hivatalban lévők feladata azt elkészíteni olyan formára, hogy az döntési alapul szolgálhasson a szavazók számára, ugyanakkor önmagában ne legyen alkalmas az orientálásra.

A részvételi demokrácia működési és irányítási struktúrájának hókristály formájúnak kell lennie. A kérdésekhez mindenki hozzászólhat. A kristály végpontjain lévő szellemi és szakmai műhelyekben és helyi lakossági összejöveteleken alakítanák ki a helyi, és országos gazdasági preferencialistákat, melyeket helyi, vagy országos népszavazás erősítene meg.  (Azaz a választók döntenék el  egy adott költségvetési keretből megvalósuló beruházások  fontossági sorrendjét, valamint azt is, hogy mely beruházások valósuljanak meg.) Az említett szakmai műhelyek fogalmazhatnának meg új javaslatokat, melyeket szintén a folyamatos népszavazás intézménye erősítene meg. Megerősítés után a kormány csak mint végrehajtó működhetne. Természetesen élhetne javaslatokkal, de azokat is népszavazás erősítené meg. A folyamat működéséhez fontos és szükséges az információ korlátlan és szabad áramlása.

Az állami tulajdonról és a földről

A stratégiai ágazatok, és a közszolgáltatások (energiaipar, víz- gáz- csatornaszolgáltatás, posta, stb.) állami kézben tartása és visszaállamosítása szükséges. Az állam (a köz) birtokában kell lennie minden közszolgáltatását végző vállalatnak, ezeket soha többé ne lehessen magánkézbe adni. Többségi állami tulajdonban kell lennie azoknak a vállalatoknak, melyek a nemzeti ásványkincsek bányászatából húznak hasznot, vagy a környezetre veszélyes üzemnek minősülnek. Ezeknél a cégeknél tisztességes pályázattal üzemeltetői jogot kaphatna magán társaság, de szigorú feltételekkel, ármeghatározó jog nélkül.

Az apró, helyi érdekű, megújuló forrásokra támaszkodó energiaszolgáltatók létrehozása, és azok nonprofit működtetése elengedhetetlen, és nem csak azért mert a külföldről vásárolt energiahordozókat politikai célok elérésére és nyomásgyakorlásra használják. Ma is. Az egész világon.

A föld ne kerülhessen magántulajdonba, vagy belföldi, se külföldi természetes, vagy jogi személy birtokába. A föld birtoklása a különböző népek életterét, az országok területét is képezi, azaz egyedüli birtokosa a Szent Korona lehet. Más országokban, a Szent Korona tulajdonhoz hasonló, elvont jogállása lehet a földnek, ezzel végérvényesen lezárva egy olyan problémát, mely végigkísérte az emberiség történelmét. Arra meg már gondolni sem merek, hogy mi lesz, ha egyszer sikerül a Föld lakóinak megegyezni abban, hogy a bolygó tulajdonosa az egész emberiség, ennek folytán emberfia nem szerezhet rajta örökös, és örökölhető tulajdonjogot. Csak egy kis időt töltünk itt. Jó lenne már ezt belátni.

A Föld bolygó és a rajta lévő, az emberi élet fenntartásához szükséges terület az egyetemes környezetünk, a földlakók közös tulajdona, és a mindenkori élőktől, vagy a még meg sem születettektől nem elidegeníthető. Aki megteszi, vagy akár csak megkísérli, emberiségellenes bűnt követ el.

Persze a föld használati jogát el lehetne adni, de ez nem jelentene tulajdon- és rendelkezési jogot a földterület fölött, kizárólag örökölhető bérleti jogot. Az állam (ti: a Szent Korona) megvonhatná a használati jogot attól, aki bizonyos feltételeknek nem tesz eleget, pl. nem műveli a földet, vagy egyébként nem a jó gazda gondosságával (bonus paterfamilias) jár el.

Nagytakarítást a sajtóban!

A médiában törvényileg megtiltandó mindenféle szenzációhajhász politikai döntéselemzés, amikor a tényeket kitekerve támadnák a politikailag független országgyűlést, vagy a választott kormányt. A média feladata az esetleg előforduló visszaélések nyilvánosságra hozatala, az oknyomozás lenne. A médiát az új demokrácia kiépítésének átmeneti időszakában korlátozni szükséges. A korlátozás valahogy úgy lenne elképzelhető, hogy bármilyen belföldi eseményről szabad írni az újságírónak, de nem kommentálhat, és írásaiban nem használhat fel olyan külföldi sajtóhíreket és állásfoglalásokat, melyekkel az olvasó befolyásolása a célja. Meg kell tanítani önállóan dönteni, és gondolkodni az embereket. Ehhez minden információt meg kell adni, de ott véget is ér a média feladata. A szándékosan hazugságokat közlő orgánumokat pedig törvényesen fel kell számolni. Nincs bocsánat.

A mikrofonengedélyét és (vagy) újságíró igazolványának bevonását és a publikálási lehetőségek megvonását minden olyan a médiában dolgozó embertől, legyen bármilyen szinten, akiről kiderül, hogy szándékosan hazudott, tények elhallgatásával, információk torzításával próbálta befolyásolni az emberek véleményét. Csak olyan újságírók maradhassanak a szakmában, akik képesek függetlenül szemlélni a politikai eseményeket, akik hajlandóak olyan elemzésekre és tényfeltárásokra, melyek mércét jelenthetnének a tömegtájékoztatásban.

Valódi magyar oktatási reformot!

Nem hagyhatjuk, hogy az oktatásban bármilyen formában agymosás folyjék. A tanítóknak, tanároknak az a feladatuk, hogy a leendő nemzedéket tudományos gondolkodásra, az alternatívák megismerésének igényére nevelje. Amennyiben a diák - ahogyan az ma történik - az iskolában dogmákat kap, az a diák dogmákat fog visszaöklendezni később egész életében. Az ilyen módon képzett fiatal sosem lesz önálló és innovatív, sosem ébred fel benne a vágyakozás az igazság megismerése iránt, ha hiányzik a vele született intelligencia, vagy egy családon belüli indíttatás nem készteti rá. A fogaskerékgyárak (ti: az iskolák többsége) ma tömegembert, rabszolgákat képeznek, mert az oktatási elvek, és maga az oktatási rendszer nem tesz mást lehetővé. Egy valamire való nemzet ezt nem engedheti meg magának, hacsak nem akar maradék identitását is elveszítve, szolgaként,  fogaskerékként beolvadni a globalizmus héjái által megálmodott világba.

A reform érdekében egyrészt át kell fésülni a tananyagot. Tűrhetetlen például, hogy olyan tankönyvekből tanulják a fiatalok a történelmet, melyeket a győztesek írtak, kihagyva belőlük Trianon valódi történetét és igazságtalanságát, az ország szétszakadásának igazi okait. Elfogadhatatlan, hogy a tankönyvek nem taglalják a kommunisták által elkövetett mérhetetlen bűnöket. Az is elfogadhatatlan, hogy amikor már réges-rég bebizonyosodott, hogy a magyaroknak semmi köze genetikailag sem a finnugor népekhez, az egyetemen még mindig közpénzen élősködjenek a magyarok megalázására a XIX. században kitalált, finnugrizmusnak nevezett vallás papjai.

A reform érdekében a tankönyvkiadásnak azonnal vissza kell kerülnie állami kézbe. Vissza kell szereznünk az oktatást a nemzet számára.

A rendőrségről

A rendőrség feladata a törvény betartatása, a bűnözők elfogása. Nem az államhatalom  elnyomásának biztosítása. A rendőr ne politizálhasson a munkahelyén, sem azon kívül. Amennyiben arra utaló cselekedetet végez, fel kell menteni a szolgálat alól. A rendőr a politikához fűződő jogait kizárólag a szavazások alkalmával gyakorolhassa.


A választásról és másról

A pártok nélküli demokrácia kialakulásáig a listás szavazási rendszert teljesen át kell alakítani. A pártlistákat nem lehet megszüntetni, mert az az arányosság elvét sértené, de 
nyilvánossá átláthatóvá kell tenni a rendszert, hogy a választó a nyilvános listáról kihúzhassa azokat, akiket semmiképpen sem szeretne az Országgyűlésbe küldeni.
(A témáról külön is írok majd.) 

Választó és választható minden legalább érettségivel rendelkező, vagy állampolgári ismeretekből levizsgázott bűntelen állampolgár, aki legalább 1 évvel a választások előtt szavazóként regisztrálta magát, aki igazoltan az országban tartózkodott az előző választási ciklus legalább felében, azaz itt volt munkája, vagy vállalkozása, és jövedelméből adót fizetett, saját jogon öregségi- vagy rokkantnyugdíjban részesült Magyarországon, vagy regisztráltan munkanélküli volt.

A bűntelenség ebben az esetben azt jelenti, hogy aki egyszer az életében a BTK-ben foglalt bármely törvényt megszegett, az nem vehetne részt a demokrácia játékában. Azaz nem csak hogy a börtönben nem lehetne szavazni, (ami a mai demokrácia szégyene) de az elévülés miatti büntetlenség is kizáró ok lenne. Azaz pl. Gyurcsány Ferenc nem szavazhatna, és nem lenne választható, már önmagában a Nomentana ügy miatt is. A bűnügyi nyilvántartás éppen ezért teljesen nyilvános lenne a választói névjegyzék összeállítói számára, valamint nem lehetne titkosítani semmilyen bűnügyet, kivéve, ha annak nyilvánossága nemzetbiztonsági okokból különösen veszélyes lenne, de még ezen ügyeket is megismerhetné bárki, aki az országgyűlés tagja. 

Törvényszegés esetén a választójog két vagy három választási ciklus (vagy pl. 10 év) után visszajárna, de aki egyszer törvényt szegett (függetlenül attól, hogy az elévült vagy sem,) többé nem lehetne választható.

A korlátozott választójog alkalmazása mindenképpen indokolt. A választási jogosultság érettségihez, vagy szamunkás bizonyítványhoz kötése azért volna ildomos, mert egy érettségi ma már minimálisan nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eligazodjon valaki a világ dolgaiban, nem beszélve arról, hogy a tankötelezettség ma már 18 év, ezért mindenkinek módjában áll érettségit vagy szakmát szereznie, aki a törvényeknek megfelelően jár iskolába.

Mivel az iskolázatlanság bizonyos csoportok, pl. a cigányság körében sokkal jellemzőbb, ezért választáskor az adott népcsoportot a saját csoportjuk szavazati joggal nem rendelkező hányadával súlyozni kell. Így bár nem szavazhatnak, de az érdekeik sem sérülnek.

A választójog érettségire korlátozása egy folyamatos átmenetet jelentene. Az új rendszer kialakításakor természetesen megmaradna a választójoga azon állampolgároknak, akik a koruknál fogva még egy olyan időben éltek, amikor még csak 4 vagy 8 elemi/általános iskola volt csak kötelező. Az iskolakötelezettség új rendszerében tanulók már csak a középiskola sikeres elvégzése után, az érettségi bizonyítvány birtokában kérhetnék a felvételüket a választói névjegyzékbe. Akik olyan intézményekben tanulnak, ahol nem adnak érettségi bizonyítványt, egy speciális, állampolgári ismeretek tanfolyam elvégzése, és sikeres vizsga után kérhetnék a jegyzékbe vételüket. A középiskolákban természetesen kötelező tantárgy lenne az alkotmány, a választójog, és a demokratikus intézmények ismerete. (Egy félév.)

Az állampolgároknak a választások előtt legalább 1 évvel regisztrálniuk kellene magukat, hogy szavazni óhajtanak, később ez már nem lenne lehetséges. Csak azok a választói névjegyzékben egyébként szereplő választók kapnának kopogtatócédulát, akik akik időben regisztrálták magukat az éppen elkövetkező választásokra.

Az emberek az általuk ismert és tisztelt személyekre adhatják a jelölésüket. Képviselő jelölt csak abban az esetben lehet valaki amennyiben legalább 10 éve a körzetben él és tevékenykedik. A jelöltségről a jelöltek értesítést kapnak. Amennyiben elvállalják a jelöltséget, még a választás előtt bizonyítaniuk kell a bűntelenségüket. 

Ha a két fordulós választás marad, akkor az első fordulóban akármennyi jelölt lehet, a másodikban viszont csak az öt legtöbb szavazatot elérő indul. A visszalépés nem engedélyezett az esetleges manipulációk miatt. Korteskedés, kampány tilos. Helyette minden jelölt egy meghatározott helyen bemutatkozó gyűlést szervezhet, ahol az emberek felhetik a kérdéseiket, emellett minden jelölt a szavazókörzetben egy központilag nyomtatott kiadványban közölhet magáról minden lényeges információt. Ezt a kiadványt szavazókörzetenként nyomtatott formában megkapja minden a névjegyzékben szereplő szavazópolgár.

Megválasztásuk esetén a képviselők a felsőház tagjaivá válnának, mely kiválasztja maga közül a minisztertanács tagjait. Ha nem tudnak megegyezni, külső megbízott miniszterre tehetnek javaslatot, de ezt népszavazással kell megerősíttetni. A miniszterek szolgálata valódi szolgálat lenne, hatalmuk a néptől választott felsőháztól eredne, de  közvetlen hatalmat nem gyakorolhatnának, rendeleteiket a felsőház, majd az alsóház hagyná jóvá, vita esetén népszavazás döntene. A miniszterek tanácsában a tagok egyenlő szavazattal bírnak, kivéve a korelnököt, akinek a szavazata duplán számít abban az esetben, ha a szavazatok száma megegyezik.

A képviselők mentelmi jogát azonnal meg kell szüntetni, vagy szigorúan korlátozni, mert már jelenleg is az Országház ad menedéket számtalan olyan személynek, akiknek börtönben lenne a helyük. Amennyiben egy képviselő méltatlanná válik a tisztségére, azaz a BTK-ba ütköző cselekedetet megalapozott gyanúja merül fel, az ügyészség a vizsgálat idejére automatikusan és azonnal felfüggeszti a képviselő mandátumát, az eljárásokat pedig köteles gyorsítva lefolytatni. Ha aktív képviselő előre megfontolt szándékkal szegi meg a törvényt, azt minősített esetként kell kezelni, a rá vonatkozó büntetési tételeket a törvényben szereplő duplájában kell meghatározni,  Amennyiben viszont a megvádolt képviselőnek minden kétséget kizáróan megállapítható az ártatlansága, úgy az őt megvádló személlyel, vagy szervezettel szemben anyagi kártérítésre tarthat igényt, az ügyészségnek pedig hivatalból vizsgálnia kell a feljelentés körülményeit. Amennyiben a rosszhiszeműség megállapítható, az alaptalan feljelentés miatt az ügyészség köteles hivatalból eljárni a büntetőjog eszközével. A részletek megvitatandók, és kialakítandók.
  A választók is kezdeményezhetnék a képviselő visszahívását, amennyiben azt tapasztalnák, hogy nem az ő érdekükben végzi a feladatát.

Mindenki csak a saját lakóhelyén szavazhasson. A mozgó urnás és egyéb kék cédulás szavazási lehetőséget teljesen ki kell zárni. Ha a polgár nem volt otthon a szavazáskor, akkor "így járt".

Aki börtönben, megérdemelt büntetését tölti, ne szavazhasson!

Kinevezés helyett választott tisztségeket! A kinevezési jogot a miniszterek tanácsától el kell venni. Az eddig kinevezéssel betöltött tisztségekre a szakmai testületek tesznek javaslatot, és ők is választják meg a tisztséget betöltő személyt. Az Országgyűlés nem javasolhat, mindössze tudomásul veszi a döntést.

Képviselőknek és más választott tisztviselőknek ne járjon végkielégítés visszahívás esetén. Ha a képviselő az idejét kitöltötte, de nem választják meg újra, úgy 3 hónap illetmény illetné meg. Ha valaki egynél több több ciklust sikerrel csinál végig, akkor a választók jutalmat szavazhatnak meg számára bizonyos keretek között.

Az új rendszerváltás átmeneti állapotában is csak a választók javaslatára lehet valakiből képviselőjelölt. Az ajánlócédula gyűjtése a pártok részéről a legkülönbözőbb visszaélésekre ad lehetőséget, ezért ez megszűnne. Az ajánlócédula kitöltését és a jelölthöz való eljuttatását az állampolgárra kell bízni, hogy megőrizhessük a választói anonimitást.
Az átmenti időszak első szakaszában egy speciális, tisztán pártlistás megoldás lenne célravezető. A második szakaszban a pártok támogathatnak bizonyos jelölteket, ha azt ő  elfogadja, de már csak független, egyéni indulók juthatnának mandátumhoz. Végül a pártok eltűnnének a képből és csak a civil jelölőszervezetek maradnának.

A pártokra vonatkozó, nagy pártok hatalmi törekvéseinek megfelelő, ám a demokrácia komoly szűkítését jelentő álságos, 5%-os bejutási határt azonnal meg kell szüntetni.
Az átmeneti és a későbbi rendszerben ez amúgy is felesleges. Egy megfelelő egyéni jelölt egyedül is bejuthat, párttámogatás nélkül is, ha ismerik az emberek. Egy pártok nélküli rendszerben pedig eleve értelmetlen.

Szigorú összeférhetetlenségi törvényt a képviselőkre és állami tisztviselőkre vonatkozóan! Egy ember ne tölthessen be egyszerre több funkciót!

A törvényhozás működése

A képviselők a választók megkeresése alapján kialakítanák a véleményüket egy-egy kérdésben, majd az alsóházban megfogalmazott ajánlásokat az állami szakértőkkel segített minisztertanács hajtaná végre egy az állam tevékenységi körét érintő alapelv szerint, mely korlátozza a döntéshozókat olyan döntések meghozatalában, amikor bizonyos állami feladatok túlvállalása egyik vonalon a többi vonal rovására történne. Ez az automatikus  korlátozás az állam kötelező feladatait venné figyelembe, és a nemzeti megállapodáson alapuló, (népszavazásos felméréssel évente kialakított) preferencia listát venné alapul. 

Vegyük azt az egyszerű helyzetet, hogy a nemzeti preferencia lista a következőképpen áll fel:

1, közbiztonság javítása
2, egészségügy
3, családok támogatása
4, környezetvédelem
5, állami fizetőeszközök értékének megőrzése
6, adózás
7, élelmiszerbiztonság
8, oktatás
9, büntetésvégrehajtás
10, kultúra
11, útépítés, karbantartás
12, közlekedésfejlesztés (pl. metróépítés)

Ebben az esetben nem lehetne olyan tervet készíteni, ami az alacsony prioritással rendelkező feladatokra több pénzt von el a költségvetésből, mint ami a lista alapján megilleti, ugyanakkor a lista élén álló feladat megoldására elvonható a pénz a sorban alattuk lévő feldatoktól. Leegyszerűsítve a dolgot a lista alsó harmadában forráselvonás, állagmegóvás zajlik, a közepén átlagos, a működtetést segítő költségeket lehet csak elszámolni, a lista felső harmadában pedig dinamikus fejlesztés történik. 
Minden egyes esetben megfelelő törvények, és a megoldást segítő jogszabályok meghozatalával kell korlátozni a felesleges állami kiadásokat. Költségvetési pénzek az üzemeltetésen kívül csak ollyan feladatok megoldására használhatók fel, melyek kizárlóag csak a pénzzel valósíthatóak meg.

Az egész rendszer alulról építkezik, nem a kormány mondja meg, hogy mi a jó a népnek, hanem fordítva. A kormány tagjai csak javaslatot tehetnek, de azt népszavazással kell megerősíteni. A "kormányhatározat" nevű intézményt a mai formájában meg kell szüntetni, a kormány a saját hatáskörében semmilyen pénz fölött ne rendelkezhessen. 

Új Alkotmány és törvények

Egy régi-új alkotmányra van szükség. Enélkül el sem érdemes kezdeni az új rendszerváltást. Ha a választók nem egyeznek meg ebben az alapvető kérdésben, akkor nem lehet tovább lépni. Az országnak ma alkotmánya nincs, csak alkotmányként idézett és annak nevezett alaptörvénye, mely önmagában is csak ideiglenes 1989 óta. Első feladat ennek a helyzetnek a rendbe tétele. A Szent Korona alapú, történeti magyar alkotmányosság lényegének, és szellemének modern értelemben vett rehabilitálása lenne a a cél. A régi-új alkotmány garantálja, hogy az állam az emberek akaratából létezzen és ne azok fölött, a mindenkori kormány eszközeként, annak kénye-kedvére.

- Egyszerű, átlátható, mindenki számára világos jogrendszerre van szükség.
- Egy új, szigorú, jelentős visszatartó erővel bíró BTK-t kell alkotni, hogy a bűn ne legyen kifizetődő! A büntetési tételek legyenek elrettentőek.
- A bíró mérlegelési jogát korlátozni kell. A szándékosan elkövetett bűncselekmények esetében a felfüggesztett büntetés lehetőségét ki kell zárni.
- A liberális, bűnözőknek kedvező törvényekkel szemben, új, a közösségi érdekeket az egyéni érdekek fölé helyező törvényekre van szükség.
- a közhatalom ne érvényesülhessen a köz rovására!

(Ez a rész befejezetlen.)

Nibiru

2008.05.10

Frissítve: 2009.11.20