Gondolatok egy új rendszerváltáshoz - A rombolás erői                                          2007.01.15

Barátaim oldalai

A rombolás erői

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)

Ez az első része egy sok részesnek ígérkező sorozatnak, mellyel megpróbálok a  szétzüllesztett, tönkretett, a valóságban nem is létező demokrácia hajójának új szelet, új irányt, az embereknek pedig új reményt adni. Hogy igenis, lehetséges a dolgokat jobbra fordítani és valódi, működő demokráciát csinálni, ha azt mindannyian akarjuk. Reményeim szerint ezzel egy olyan vitát indítok el, melynek vége az elképzelésem valamilyen formában történő megvalósulása. Úgy gondoltam, hogy elkezdem szórni a magvakat, és lesz ami lesz.

Nibiru 

2007.01.15


Minden korszak és kultúra magában hordozza a saját pusztulásának erőit, és el is pusztul, ha azokat érvényesülni hagyja. Normális esetben az építés és pusztítás erői (a jó és a rossz) dolgoznak egymás ellen. Ez az általunk ismert világ dialektikája, fejlődésének feltétele. A szűkebb, vagy tágabb közösségek - végső soron az emberiség egészének - spirális fejlődése szempontjából azonban nem mindegy, hogy ezek az erők kiegyensúlyozottan érvényesülnek-e. Ha úgy alakul, hogy az építő erők hosszú távon alulmaradnak, vagy feladják a harcot, az adott közösségen belül a fejlődés megáll, majd a társadalmi építmény visszafejlődik, és végül összeomlik. Ez utóbbi a közösség teljes megszűnését jelenti azon a szinten. Ha mindez egy nemzettel következik be, az a nemzet eltűnik a történelem süllyesztőjében, a helyét pedig más népek, a túlélők veszik át. Ha nem teszünk valamit hamarosan, mi is erre a sorsra jutunk. Hamarabb, mint azt egyesek gondolnák. De nehogy azt higgye valaki, hogy ez a veszély csak Magyarországot fenyegeti. A világ nagyobbik része úgyanúgy jó úton jár a süllyesztő felé. Ha nem térünk  magunkhoz idejében, akkor azok is velünk utaznak majd a pokolba, akiket amúgy nem izgat a magyarok sorsa, vagy éppenséggel ellenségesen viseltetnek most velünk szemben.

A rombolás erőit ma a világon, de elsősorban a nyugati társadalmakban, két egymást szervesen kiegészítő, vagyis inkább egymással összenőtt erő, a neoliberalizmus és a globalizmus jelenti. Ez a két erő rágja, rombolja a demokráciákat, ezzel együtt a környezetünket, a létünket, nap mint nap. A neoliberalizmus voltaképpen a globalizmus szálláscsinálója a világban, minden eszközével érte dolgozik. A neoliberalizmus hivatott átformálni ("megreformálni") a politikai rendszereket annak érdekében, hogy a globalizmus szája íze szerint működjenek. Amit terjesztenek az egy kór, mely megfertőzi és elaltatja a  társadalmat, mintegy elvéve annak természetes erejét, a demokráciát pedig megfosztja  minden eredeti értékétől, és önmaga lényegétől. Ez a globalizmus által terjesztett kór napjaink áldemokráciája, mely szinte kizárólag a rendszer működtetőinek célját szolgálja.

Az új rendszer minden szinten egyre erőszakosabbá válik, ellensúlyozandó az Ortega-i jelenségeket. (Ajánlott irodalom: José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása)
A globalizmus rendjében a tömegek a felturbózott fogyasztásban élik ki magukat amivel a gazdasági fejlődés fenntarthatatlan vonalát erősítik. A mesterségesen az áltagra leszorított létezésben az egyén, ha véletlenül öntudatára is ébred, azért nem cselekszik helyesen, mert nem látja értelmét. Kényelmesebb számára belesüppedni az "úgysem tehetek semmit" nevezetű karosszékbe. Az emberiség egésze ilyen módon aztán változatlanul halad tovább azokon a földi pokol felé vezető síneken, melyeket a globalizmus erői fektettek le számára a kollektív tudat építő jellegű hajtásainak szándékos lenyirbálásával. A globalizmus egy új gyarmatosítást hajt végre a neoliberalizmus segítségével, melynek vége a Föld népességének gépként való kihasználása, a bolygó gazdagságának polarizálása ameddig csak lehetséges, és a természeti környezetünk pusztulása. Környezetünk szempontjából nézve a rabló globalizmus az emberiség teljes pusztulása felé viszi a világot, és a mai ütemet figyelve el is fogja juttatni oda, amennyiben nem ébredünk és lépünk föl a saját érdekünkben.

A neoliberalizmus és a globalizmus a kommunista időket megszégyenítő propagandájával ellentétben nem fejlődést hoz, kizárólag kizsákmányol. A globalizmus fő alapelve, hogy minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek. Ebben a rendszerben a hipomániás MLM-emberek (multilevel marketing) a sikeresek, akiket a  teljesítmény mindenáron való fokozása éltet, s akiket a rendszer ebben megfelelően befolyásolni képes. Ezeket a szerencsétleneket vállalati agymosásokon ún. "csapatépítéseken" alakítják minden sejtjükben kizsákmányolható robottá. Hogy önszántukból akarjanak robotok lenni, és hogy hirdessék is a robot léttel járó boldogságot. A dolog sajnos nem kizárólag nyugati jelenség. Lényegi elemeit ugyanúgy átvette minden iparosodó, "a nyugat" mellé felzárkózni kívánó ország a világon, ahová beengedték az embert és a természetet nem kímélő, kizárólag a profit érdekében tevékenykedő multinacionális cégeket.

Azokban az országokban, ahol neoliberális-globalista gazdaságpolitikát folytattak - már ha a szupertőke elvtelen kiszolgálását gazdaságpolitikának lehet egyáltalán nevezni -  vagy ezeket az erőket bármilyen módon érvényesülni hagyták, ott a demokrácia elsorvadt, és óriási tömegek kerültek a reménytelenség állapotába. Nem véletlen, hogy Dél-Amerikában elege lett végül ebből az embereknek. Ők azonban még előnyben voltak velünk szemben. Mert míg régebben a globalizmus héjái pusztán gazdasági érdekérvényesítésre törekedtek, addig mára, pont a Dél-Amerikai események kapcsán rájöttek, hogy a nacionalizmus visszaszorítása nélkül nem képesek tartósan megvetni a lábukat egy térségben. A mai neoliberalizmus és globalizmus az oktatást, a közösségi identitást, és a kultúrát rombolja, és az individualista, egoista törekvések támogatásával vásárol rabszolgákat a pénznek.
Az ő propagandájuk nem a szabadságról szól, hanem éppen az ellenkezőjéről, annak korlátozásáról. Mindent persze úgy adják el, mintha az emberek érdeke volna.
Ez már az úgynevezett Új Világrend előszele, ahol az ember puszta nyersanyag a globális rablótőke könyvelésében. Ez az új rend, csak bűnözők és megélhetési politikusok korrupt világában képes létezni, valódi demokráciákban nem. Csak erőszakkal képes fenntartani önmagát. Ahol csak a globalizmus erői megjelennek, az egyezményes közösségi rendet és törvényességet felváltják a diktatúrák, a fegyveres erőszakkal fenntartott elnyomó rezsimek, rendőrállamok és a hatalomnak a nép ellenében való gyakorlását, önkényét láthatjuk. A demokrácia, a jogbiztonság, az  igazságosság pedig  kiüresedett fogalommá válnak.

A neoliberalizmus és a globalizmus a pénzt kénsavként használva marják szét a demokráciát és a társadalmi felépítményt a politikától az igazságszolgáltatáson, oktatáson át a kultúráig, gondoskodva arról, hogy a pénztőke elképzelései minden szinten érvényesülhessenek. A hagyományos szellemi műhelyeket megfojtják, a kultúra ellen pedig úthengerrel indulnak, hogy átadják a helyet a könnyen emészthető, széles tömegek befolyásolására  kitalált, a pénz és a kapcsolatok által irányított manipulatív kultúrmocsoknak, belterjes szellemi fertőnek. A pozitív társadalmi, emberi és szellemi értékeket felváltja az önző individualizmus, az életével a cégének elkötelezett sznob munka- és vásárlógépek lesznek a rendszer ideáljai. Az új rendben a pénz beszél, a kutya ugat, és mindenkinek megvan az ára.

A közhiedelemmel ellentétben a neoliberalizmus sosem szolidaritásból beszél folyton a toleranciáról, meg a kisebbségi jogokról. A neoliberálisok a kisebbségi  jogokat csak akkor tartják fontosnak, ha azzal valamilyen nekik tetsző célt lehet elérni, pl. a  nacionalizmus visszaszorítását, vagy a hatalom megszerzését. Hasonlóan szépen hangzó hazugságokkal leplezik a globalizmus valódi tevékenységét. Háborús indokként mindig a demokráciáért vívott küzdelmet, vagy az emberi jogokat hozzák fel, ugyanakkor még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a globalizmus fő terjesztője az Amerikai Egyesült Államok önös érdek nélkül fellépett volna az emberi jogok védelmében. Sőt, ha az érdekei éppen úgy kívánják, az ENSZ erre vonatkozó határozatait is rendre megvétózza. (Lásd Izrael esetét.) Amennyiben nincs egy kérdéses területen olaj, vagy az más stratégiai okból nem fontos a globalizmus haszonélvezői számára, akkor ott felőlük akár milliókat is kiirthatnak, egy fűszálat sem fognak megmozdítani. Csak és csakis akkor szankcionálnak, vagy indítanak háborút, ha gazdasági vagy nagyhatalmi érdekük ezt megkívánja. Ez alól nincsen kivétel. Irak esetében is minden józan ember tudja, hogy az USA a számára szükséges olaj miatt indított háborút Husszein ellen. Jó kapcsolatokat ápolnak viszont bármely elnyomó rezsimmel vagy véres diktatúrával, ha az amerikabarát politikát folytat, és persze nem fenyegeti Izrael állam létét.

A pártok ebben a rendszerben nem tesznek mást, csak sorba állnak a hatalom valódi birtokosainál, hogy ki lesz a következő. Megfigyelhető, hogy egy új párt gyözelme esetén sosem történik lényegi változás, csak a színek és az emberek fanatizálásának a módszerei vátoznak némileg. A választók pedig legközelebb is el fogják hinni a pártok ígéreteit. Nem csak azért, mert feledékenyek, hanem mert azokra az ígéretekre mindig akad pénz, melyek közvetlenül is befolyásolják a választói akaratot. De mindennek a lényege, hogy a spekulációs és rablótőkét akkor is ki kell szolgálnia egy kormányon lévő pártnak, ha beledöglik a nép. [ Kieg 2011.08. : Izland példájáról, ahol demokratikusan jutottak túl a spekulánsok által generált válságon, úgy, hogy közölték, hogy nem fizetnek, teljesen hallgat a média. MINDEN médium, kivéve néhány szabad forrást. Ebből pedig pontosan lehet tudni, hogy kevés kivétellel gyakorlatilag az egész hírközlés a globális kizsákmányolók irányítása alatt van. Mindegy, hogy magát jobb, vagy baloldalinak mondja, vagy hazudja. ]

A globalizmust kiszolgáló pártok a törvényeket sajátosan értelmezik, saját magukra nem tartják érvényesnek. Mindig igyekeznek olyan biztosítékokat beépíteni a jogrendszerbe, melyek őket és megbízóikat mentesíti a büntetések alól. A demokrácia látszatát mímelik, de az etika és az erkölcs teljes, vagy részbeni mellőzésével politizálnak, és igyekeznek a nép spontán érdekérvényesítését minél jobban elfojtani. Az ún. "kis pártok" eltüntetése a közéletből  "demokratikus", de akár teljesen illegális eszközökkel az első olyan lépés szokott lenni, amivel nekilátnak ledarálni a demokráciát. A kispártok csak mint zavaró tényezők léteznek a nagy globalista pártok számára.

Mivel a globalizmust nyíltan támogató, vagy ahhoz alkalmazkodni kívánó pártok politikája részben vagy egészben a nép ellenében történik, és ezt ők is jól tudják, ezért egy folyamatos látszatot kell fenntartaniuk. A látszatot gátlástalan hazudozással, és képmutatással érik el, de a médiában elfoglalt pozíciójuk, kiterjedt kapcsolataik miatt a választók többsége ezt nem veszi észre, és valójában önmaguk érdekei ellen szavaznak a választásnak nevezett színház alkalmával. A lényeg, hogy a választó identitást is nyerjen egy pártra való szavazásból és zsigerből zárjon ki minden a meggyőződéseit megkérdőjelező információt.

Ami végső soron a liberalizmus és a globalizmus együttműködése után megmarad, az már nem demokrácia, hanem egy az embereket kizsákmányoló pénzhatalmi diktatúra, mely tulajdonképpen a Nietzsche-i "posvány" egy változata ahol a tudatlan, pontosabban a tudatmódosított tömegek kontraszelektív uralma érvényesül a politikában. Az ilyen rendszerben a becsületes, a nemzet vezetésére, és irányítására termett hazafiak a háttérbe szorulnak, vagy csalódottságukban saját maguk húzódnak vissza a színtérről. Főleg, ha a kártékony folyamatokkal szembe menni látszó  politikai erők is lényegében ugyanabban az irányban haladnak. Ez utóbbit szokás manapság pragmatizmusnak nevezni.

Jelenleg tehát globalista gazdasági érdekek döntenek el mindent az emberek feje fölött. Ezt csak egy egészséges közösségtudat (ti: nacionalizmus) lenne képes ellensúlyozni.