Politika - Viccben, versben, prózában                                                        Frissítve 2009.01.22

Barátaim oldalai

***

Bácsika bemegy a bankba:
- Jó napot. Be szeretnék tenni tízezer forintot. Mi a garancia, hogy visszakapom a pénzem, ha a bank csődbe megy?
- Nyugodjon meg, kedves uram. Nem megy a bank csődbe, de ha gond lenne a
megyei fiók kifizeti a pénzét.
- És ha a megyei fiók is tönkremegy?
- Akkor a Budapesti Központ fizet.
- És ha a Budapesti Központ is bezár?
- Akkor a garancia alapból fizet a kormány.
- És ha a kormány megbukik?
- Most őszintén, uram, nem érne meg ez önnek tízezer forintot?

***

Gyurcsány és Dobrev Klára megállnak az autójukkal egy benzinkútnál.
Klára asszony kiszáll, a kutas nyakába ugrik és össze-vissza csókolja.
Gyurcsány hökkenten: - Hát ez ki volt???
Klára asszony: Hát az előző barátom. Ha nem jössz, ő vett volna el feleségül.
Gyurcsány: - Hehe, jó vicc, – egy benzinkutas felesége lennél...
Klára asszony: - Nem drágám. Én akkor is egy miniszterelnök felesége lennék…

***

Gyurcsány a jósnőnél:
- Mondd, öreganyám, mikor fogok meghalni?
A jósnő nézi az üveggömböt, majd némi hókuszpókusz után megszólal:
- Egy nemzeti ünnepen fogok meghalni.
- Lárifári, de mikor, melyik évben, napon?
- Az teljesen mindegy fiam. Az a nap nemzeti ünnep lesz.

***

Minisztereink és államtitkáraink ellátogatnak az egyik óvodába, megnézik, hogyan élnek a gyerekeink. A látogatás végén a kultuszminiszter megjegyzi:
- A gyerekeknek túl nagy az ebédadagjuk, ennek a fele is éppen elegendő. A kelleténél jóval több játékuk van, takarékossági szempontból kevesebbet kell játékokra költeni.
Másik alkalommal, ugyanez a csapat meglátogat egy általános iskolát. A látogatás végén a kultuszminiszter ismét megjegyzést tesz:
- A gyerekeknek túl nagy az ebédadagjuk, ennek a fele is bőségesen elegendő. Fölösleges minden iskolának számítógép, elegendő, ha minden másodikban van.
A legközelebbi alkalommal, egy neves büntetés-végrehajtó intézetet látogat meg a kis team. Mikor a látogatás végére érnek, miniszterünk megjegyzi:
- Itt a raboknak nagyon gyenge a koszt, fel kell javítani, több hús jár nekik. Újabb konditermet kell nyitni nekik, és lehetővé kell tenni, hogy minden szinten legyen Internet-elérés. - Mire az egyik társa megkérdezi:
- Te viccelsz? Az ovisoknak, meg az iskolásoknak az ételt felére csökkentetted, a játékot, meg a számítógépet elvetted tőlük, itt pedig a raboknak a lehető legmaximálisabb kedvezményeket akarod adni?
- Dehogy is viccelek, óvodába meg iskolába már nem fogunk járni, de ide még bármelyikünk bekerülhet.

***

Október 24-én hajnalban Béla a fogdában ül. Egyszer csak nyílik az ajtó, és betuszkolnak mellé egy rendőrt.
- Nahát, magát is lecsukták?! Hogyhogy, mi történt? - kérdi a rendőrtől.
- Tudja meg akartam viccelni a zsarukat. Elmentem a jelmezboltba és vettem egy rendőrjelmezt...
- És hogy bukott le?
- Rögtön kiszúrtak! Csak rajtam volt azonosító.

***

A Hír TV zseniális felvételén ezeken a jól öltözött és szép bajszú urakon alaposan kifog egy lift. Amint érzékelik, hogy a fülke nem megy sehova, mert túlsúlyt jelez, éles eszükkel azonnal rájönnek a megoldásra: átszállnak mindannyian egy másikba.
Hát kell ennél jobb rendőrvicc? :D

***

Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával.

- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz.
- Na és?
- Hát nekem is saját házam van, az asszonynak is saját háza van, meg a gyerekeknek is. Sürgősen le kell innen lépnünk!

Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd. Találkozik a gólyával.

- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan?
- Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
- És akkor mi van?
- Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is. Ezek minket azonnal lecsuknak!

Több se kell a gólyának. Fogja a családot és elrepülnek Afrikába. A pávián épp ejtőzik (építi a kubai típusú kommunizmust). Látván a gólyák érkezését, nem állja meg, hogy meg ne kérdezze:

- Nem vagytok egy kicsit koraiak az idén, Te, gólya?
- Sajnos el kellett gyorsan menekülnünk az erdőből, mert megszállta az APEH-kommandó.
- És?
- Hát tudod, én évente fél évet vagyok külföldön, sőt, az egész család fél évet van külföldön. Soha nem tudnám nekik megmagyarázni, hogy erre miből telik nekem.

- Tudod gólya, nekem fáintos lenne ott nálatok, Magyarországon.
- ???
- Nem elég, hogy csupasz a seggem, még vörös is!

***

Mi lett volna az ukránok üzenete, ha nem ők kapják meg az EB-t?
"Jók voltatok STOP Gratulálunk STOP Kőolaj STOP Földgáz STOP"

***

Maga kicsoda? Ja, az új kormányszóvivő! Bocsánat, nem ismertem meg felöltözve.

***

Petrétei rémülten hívja az éjszaka közepén Gyurcsányt.
- Miniszterelnök úr! Rálőttek a Teve utcai rendőrpalotára!
- Micsoda?! Már fél kettő van???

***

Egy férfi bemegy egy high-tech bárba. Amint leült a bárpulthoz, észreveszi, hogy a pultos egy robot. A robot csettint egyet és figyelmet kér, majd megkérdezi:
- Uram, mit szeretne fogyasztani?
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, majd kér egy martinit. A robot néhányat csettint, majd megkever egy olyan Martinit, amit a férfi még sohasem ivott életében. Ezután a robot azt kérdezi:
- Uram, önnek mennyi az IQ-ja?
Mire a férfi:
- Úgy 160 körül.
Erre a robot beszélgetést kezdeményez a relativitás elméletről, a csillagközi űrutazásokról, meg a legújabb orvostudományi áttörésekről. A férfi le van nyűgözve. Kimegy a bárból, de nem hagyja nyugodni az eset. Kíváncsi, hogy mi történik, ha más taktikát választ. Visszatér és helyet foglal a bárpultnál.
A robot ismét csettint, és megkérdezi, hogy mit szeretne inni.
- Egy Martinit kérek - mondta a férfi.
Az ital ismét csodálatos, a robot pedig megint megkérdezi:
- Uram, önnek mennyi az IQ-ja?
Ezúttal a férfi azt válaszolja:
- Úgy 100 körül. Erre a robot beszélgetést kezd a fociról, a Forma 1-ről, meg Kelemen Annácskáról.
A férfi még kíváncsibb lesz, Elhatározza, hogy még egy kísérletet tesz. Kimegy, majd visszatér és leül megint a bárszékre. Ismét kért egy Martinit, ami meg is érkezik, és jön a kérdés is arról, hogy mennyi az IQ-ja.
- Izé, saccperkábé 50. - hangzik a válasz.
A robot csettint, majd egészen közel hajol a férfihez és nagyon lassan megkérdezi:
- M-a-g-u-k    i-s   G-y-u-r-c-s-á-n-y-r-a     s-z-a-v-a-z-t-a-k-???

***

- Miért van berácsozva a parlament és környéke?
- Hogy a kormány szokja a látványt.

***

- Miért nem találják a Teve utcai elkövetőt?
- Mert leesett róla az azonosító jelvény.

***

Legfrissebb hír:
Megkapta Szilvásy György azt az ötmillió forintot, amit Bene László ajánlott fel a nyomravezetőnek!

***

Csörög a telefon Gyurcsánynál - a mama az:
 - Kisfiacskám, igazán hozhatnál nekem egy TV-t.
Hmm. Tényleg, a mama még mindig a jó öreg Videotont nézi,viszek neki egy Grundigot.
Intézkedik, viszi a TV-t. Egy hét múlva megint csörög a mama:
 - Kisfiacskám, igazán hozhatnál nekem egy TV-t.
Hmm. Igaza van a mamának, a képcsöves már nem az igazi, intézkedik és visz a mamának egy LCD-s Samsungot. Egy hét múlva megint csörög a mama:
 - Kisfiacskám, igazán hozhatnál nekem egy TV-t.
Hmm. Hát mégiscsak én vagyok ennek az országnak a miniszterelnöke, a mama ne nézzen akármit,meg a szeme sem a régi már, hát legyen! És beszereztet egy óriási hipermodern plazmatévét.
Amint cipeli befelé, nem bírja megállni hogy meg ne kérdezze:
 - Mama, mi van az előző tévékkel?
 - Ott vannak a kamrában.
Gyurcsány megnézi, és tényleg, az összes Tv betört képernyővel ott hever.
 - Mi ez mama?
 - Megmondtam neked már gyerekkorodban, hogyha hazudni fogsz, beverem a pofádat!

***

A magyarokat mindig megvágták. Amikor nehéz helyzetben voltak, még több
terhet róttak ki rájuk:
- papi tized,
- földesúri kilenced,
- kormányzati negyed.

***

Hogy nevezik a magyar történelemben a Szent Istvántól Gyurcsány Ferencig tartó korszakot?
- A SzentJobb-tól a BalFasz-ig.

***

A szociális otthon igazgatója találkozik az utcán Gyurcsány Ferenccel, és elpanaszolja neki, hogy megélhetési gondok miatt sajnos el kell adniuk a  televíziókészüléküket. Gyurcsány erre felkiált:
- Nehogy eladják a tévéjüket! Hiszen rövidesen új műsorpolitikával rukkolunk elő. Minden nap valaki
 más lesz adásban.
- Hétfő: én leszek műsoron
- Kedd: a feleségem
- Szerda: az egész családom
- Csütörtök: az MSZP frakció
- A hét hátralévő részében a népé a képernyő.
Igazgató bá hazamegy és megnyugtatja a ház lakóit: Nem kell eladni a készüléket! Minden nap fantasztikus filmeket fognak sugározni!
- Hétfő: A félkegyelmű
- Kedd: A makrancos hölgy
- Szerda: Rém rendes család
- Csütörtök: Ali baba és a 40 rabló
- A hét hátralévő részében pedig: Nyomorultak

***

Gyurcsány és Kóka sétál a határban, amikor is látják, hogy egy egyéni gazdálkodó vet:
- Hé paraszt, mit vetsz? - rikkant oda Kóka.
Az öreg hátranéz, látja kik azok, köp egyet, majd folytatja munkáját.
- Hagyd már - szól oda Gyurcsány -, bármit is vet, úgyis a miénk lesz!
Megfordul erre az öreg:
- Kendert vetek, kötél lesz belőle!

***

Hogyan kell helyesen kormányozni?

Dsi Gung azt kérdezte, hogyan kell helyesen kormányozni. A Mester így szólt:
- Gondoskodni, hogy elég táplálék, elég nagy hadsereg és a népben elég hit legyen.
Dsi Gung szólt:
- Ha az ember kényszerből az egyiket fel kell adja, a három közül melyiket nélkülözné leginkább?
A Mester így szólt:
- A hadsereget.
- Ha az ember kényszerből az egyiket még fel kell adja, a megmaradt kettő közül melyiket nélkülözné inkább?
A Mester így szólt:
- A táplálékot. Örök időktől fogva úgyis mindenkinek meg kell halni. Ha azonban a népből a hit hiányzik, minden kormányzás lehetetlen.

***

A Gyurcsány-csomag nem is hülyeség! Persze attól függ kinek a szájából.
Ha például egy börtönőr mondja a csillagban:
- GYURCSÁÁÁÁÁÁNY!!! CSOOMAAAAAG!!!

***

A hetvenéves Kohn bácsit rablók támadják meg éjszaka a belvárosban, mire ő hangosan kiabálni kezd:
- Gyurcsány hazudott! Gyurcsány mondjon le!
Egy tucat rohamrendőr rohan a helyszínre (gumilövedékekkel, vízágyúval és könnygázzal felszerelve):
- Miket ordibál itt maga???
- Miért, ha segítségért kiáltottam volna, akkor is jönnének?

***

Egy nagy, fekete autó megy vidékre, benne Gyurcsány Ferenccel és a kormány négy másik politikusával. Egyszercsak az autó nagy sebességgel nekicsapódik egy fának. A rendőrök, mentők, tűzoltók azonnal a helyszínre sietnek, de csak a totálkárosra tört autót találják, a politikusoknak hűlt helye. A közelben azonban meglátják a parasztbácsit, aki egy hatalmas földhalom mellett támaszkodik az ásójára. Megkérdezik tőle:
- Bátyám, látta a balesetet?
- Láttam én.
- S hová lettek a politikusok?
- Hát elástam őket.
- Meghaltak?
- De meg ám!
- Egy sem maradt életben?
- Hát, a Gyurcsány és az a másik, a Kóka, azok mondták, hogy ők még élnek, de én ezeknek már semmit sem hiszek el!

***

Levél apámnak

Gyurcsány Ferenc gyermekének levele apjához
A levél a képzelet szüleménye

LEVÉL APÁMNAK

Apám, megriadtam az elmúlt hetekben,
Döbbenetes hírek járnak a fejemben.
Pedig nem is oly rég azt mondtad a népnek,
Hogy nagy már a jólét, s könnyű lesz az élet.
S most mégis félelem bujkál a szemedben….
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt mondtad, hogy béke van nálunk s nyugalom,
De a nép mást kiált. Azt, hogy forradalom!
Azt mondják, hazudtál az emberek szemébe,
És hogy nincs kibúvó, felelned kell érte!
Hogy lemondanának már régen a helyedben!
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt is te mondtad, hogy a férfiemberek
Az öregecskedő feleségeiket
Lecserélhetik majd egy fiatalabbra,
Így válik életük öregen is jobbra.
De hát akkor én az anyámat elvesztem?
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Mondják, hogy kurvának nevezted hazánkat,
Benne minden embert, közte az anyánkat….
Mondtad, kinek csúnya szót formál a nyelve,
Annak ugyanolyan csúnya lesz a lelke!
Úgy érzem, valami megszakadt most bennem…..
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Kinn a téren ezrek s ezrek kiabálnak,
Azt kiáltják: - „Menni, menni kell Gyurcsánynak!
Le kell mondania, mert hazudott nékünk,
Gonoszságaitól egyre forr a vérünk!
Nem tűrjük tovább, és nem maradunk csendben!”
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt mondtad mindig, hogy hazudni nem szabad,
Mert a hazugságból majd gonoszság fakad.
S lám, mégis hazudtál, reggel, este, éjjel,
Gonoszságot küldtél az országban széjjel!
Pedig tudhattad jól, hogy nincs ez így rendben,
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Hogyha minden szülő becsapja gyermekét,
És hazugságokkal szennyezi be nevét,
Mi lesz akkor végül ebből a világból?
Félek, hogy kivet majd bennünket magából!
Egyedül, magamban, vajon mit kell tennem?
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Nem akarok örök hazugságban élni,
A becsapottaktól nem akarok félni!
Emelt fővel fogok (az) emberek közt járni,
Becsületesen kell helyem megtalálni!
Nincs más választásom, el kell tőled mennem!
Apám! Soha többé nem csapsz már be engem!

UTÓHANG
Néhány év múlva

Apám, a régi tűz nem lobog szemedben,
S börtönöd rácsa oly hideg a kezemben.
Megbűnhődtél apám, ezt bizony elkúrtad,
Fekete mocsokká vált az egész múltad.
Neved már szégyenfolt a történelmünkben,
Apám! Nincs már helyed többé nemzetünkben!
 

***

Aljas idők

Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Bár ezt Gyurcsány Ferenc soha be nem vallja.
Pedig még legénytoll sem pelyhedzik az állán,
Iszony sok hazugság áradt ki a száján.

Ő viszi a szót most már a kormányon,
Elkúrtuk elvtársak, de ezt sosem bánom.
A CNN csatornán megremeg a beste,
Hazudtunk reggel, éjjel és hazudtunk este.

S hol van Hiller Pityu, merre leng a karja?
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.
Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel,
Lendvai Ildikó folyton Fideszt kémlel.

Juhász Ferenc bezzeg honvédő rutinnal,
Felszólít és fröcsög fékevesztett kínnal.
Elvtársak figyeljünk, kezünkben az irka,
Én vagyok a Juhász, ti meg a sok birka.

Írjátok hát össze, kit és hogyan láttok,
Így talán megmentjük a bukástól a pártot.
A Köztársaság téren remegnek a combok,
Feri most segítsél, ha kimegyek, mit mondok.

Ne aggódjon senki, majd én beszélek,
Az orvos is megmondta: én senkitől se félek.
Felírva a kórkép egy fél cédulára,
Ebben hasonlítok talán Horn Gyulára.

Egykor jobban állt tán rajta a pufajka,
Ő hazudott rosszul, és leszakadt a pajta.
Én már rutinból szöktetem a szókat,
Fogam kerítésén árad ki a szózat.

A gáz árát emeljük, kifosztjuk a népet,
Mindehhez a paraszt vágjon majd jó képet.
Talán tüntetgetnek, de én azt hol bánom,
Én maradok úgy is a reformkormányon.

Ne fájjon a fejünk, a választást megnyertük,
Az MTV ostromát böszmén le is vertük.
Böszme frakcióban böszme fejek ülnek,
A gyurcsányi szóra szemek kerekülnek.

Míg ők egymással vannak elfoglalva,
Lángokban áll az ország és ketyeg az óra.
Jó reggelt magyarok, ébredjetek végre,
A Gyurcsány-csomaggal kivittek a jégre.

Ferencünk nem mond le az elnöki posztról,
És nem mond le biza a kiemelt kosztról.
Hogy mi lesz belőle? Nem tudja még senki,
De jobb lenne nekünk a beszélőn keresni.

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
De nem pásztortűz az, a rendőrkocsit látom.
Parázslik a vidék, lángol a főváros,
Most lépjetek gyorsan, ki bármiben sáros.

***

Wass Albert: A patkányok honfoglalása

Tanulságos mese fiataloknak

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyûjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyûjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerûbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember. Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak,
jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk-gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az
ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat
mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának,
és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az
élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tûrjük tovább! - És föllázadtak.
- Miénk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtûrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is - hogy a ház nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S
azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát
bûz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A
falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!

Wass Albert